A számok magukért beszélnek, a klubtörténelem második legsikeresebb őszi idénye áll mögöttünk. Hogyan értékeled a szezon első felét?
„A statisztikai adatok egy dolog. Nyáron, a szezon elején azt a célkitűzést határoztuk meg, hogy az élmezőny tagjai legyünk, a lehető legtöbb pontot akartuk begyűjteni, a kupában pedig szerettünk volna bejutni a tavaszi szakaszba, ami végül sikerült is. A nyáron végbementek bizonyos változások a játékoskeretben. Természetesen voltak ponthullajtásaink, másrészt viszont talán ezek a meccsek is segítettek abban, hogy idegenben sikeresen szerepeljünk. A hosszútávú versenysorozat tabellája igazságos, főleg az ősz végével lehetünk elégedettek, jó kiindulási alapot teremtettünk saját magunknak a tavaszt illetően. Több, de kevesebb pontunk is lehetne. Erről szól a futball. Egy ponttal vagyunk lemaradva a Slovan mögött, és rögtön az első tavaszi fordulóban éppen az égszínkékeket látjuk vendégül, majd az alapszakasz zárásaként még Zsolnára is utazunk. Ezekkel az ellenfelekkel háromszor is összecsapunk tavasszal. Minden nyitott, fontos, hogy nincs komoly pontbeli lemaradásunk, három héttel ezelőtt még akár egy hétpontos mankónak is megvolt az esélye. Jelenleg négy csapatnak is reális sansza van megküzdeni a bajnoki címért. Nagyon örülök, hogy mi is köztük vagyunk.”

A szezont megelőző sajtótájékoztatón kijelentetted: „Bízom benne, hogy a legutóbbi idényhez képest még erősebbek leszünk. Megnőtt a konkurencia, ezt pedig a mérkőzéseken és az edzéseken is érezhető volt.” Beigazolódott, hogy erősebbek voltunk a tavalyi szezonbeli együttesünknél?
„Nehéz összehasonlítani a kettőt, igyekszünk továbbra is a saját játékstílusunkat mutatni. Voltak bizonyos korrekciók, a kezdőcsapatban kicserélődött néhány futballistánk. Brunetti, Andzouana, Dimun és később Bajo is távozott, olyan, tipológiailag eltérő labdarúgók érkeztek, mint Nemanić, Blažek, Gruber, Ouro, Gagua vagy az U19-es korosztályos gárdából Udvaros Nathan, aki a nyári felkészülés során kapott lehetőséget, amelyet meg is ragadott és bekerült a felnőtt gárdába. Kicsit más együttes vagyunk, mint tavasszal, megváltoztattunk néhány elemet a játékunkban és hozzáigazítottuk a játékosok tipológiájához. Mindenképpen megvan a minőségünk, amit a meccsek túlnyomó többségén meg is mutattuk. Örülök, hogy sikerült folytatni a tavasszal mutatott eredményességünket, jobb és rosszabb mérkőzéseink is voltak, ami természetes. Viszont fontos volt, hogy sikerült elkerülnünk valamiféle hosszabb hullámvölgyet. Amikor főleg otthon botlottunk, a soron következő találkozón általában rögtön képesek voltunk idegenben győzedelmeskedni, ami mindig fontos volt. Néhány csapat sorozatban három vereséget is elszenvedett, mi nem, nekünk sikerült fenntartani egy állandó eredményességi szintet. Viszont még csak félúton járunk, minden előttünk áll és meglátjuk, mit hoz majd a tavaszi szezon.”

Az idény előtt azt a kívánságodat is megosztottad, hogy erős hazai környezetet akarsz látni. Paradox módon, idegenben több pontot szereztünk, mint a MOL Arénában. Mit szólsz ehhez?
„Ez a tény kicsit engem is meglepett. Odahaza sem abszolváltunk rossz meccseket, viszont több találkozón esélyesként hullajtottunk el pontokat. Tavasszal főleg hazai pályán voltunk erősek, idegenben gyakran döntetleneztünk. Viszont szintén nehéz összehasonlítani a tavalyi tavaszt és a mostani őszt, mivel egy éve az alapszakasz négy mérkőzésén kívül már csak a felső hatos együtteseivel csaptunk össze. Idegenben háromszor is megosztozunk a pontokon, többek között a Slovan és a Nagyszombat otthonából sem távoztunk üres kézzel, míg az utolsó fordulóban Zsolnán győznünk is sikerült. Akkor más helyzetben voltunk a bajnokságban, igyekeztünk faragni a ponthátrányunkon, így ez egy picit árnyalja az összképet. Most sokkal több találkozón diadalmaskodtunk az ellenfelek stadionjaiban, másik oldalon viszont odahaza néha bakiztunk a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben. A mostani idényben a csapatok is változtattak az ellenünk praktizált játékstílusukon, senki sem vállalt velünk nyíltsisakos ütközetet Dunaszerdahelyen, a hozzánk érkező ellenfelek mélyebb blokkba húzódtak vissza és főleg a védekezésre összpontosítottak. Ha nem mi szereztük az első gólt, esetleg hátrányba kerültünk, az egész mérkőzés során futottunk az eredmény után, de nem mindig sikerült fordítanunk, így pontokat vesztettünk. Másrészt, három év után sikerült győzedelmeskednünk Rózsahegyen, de Nagymihályból, Trencsénből, Nagyszombatból és Zólyombrézóból is elhoztuk mindhárom pontot. Boldog vagyok ezek miatt a sikerek miatt, de a legjobban a Zsolna elleni balszerencsés hazai vereség bosszant és a Slovan elleni idegenbeli meccs végén kihagyott büntető, hiszen legalább egy pontot megérdemeltünk volna Pozsonyban. De ahogy mondtam, úgy néz ki a tabella, ahogy ki kell néznie. Minden a saját kezünkben van, elégedetteknek kell lennünk a megszerzett pontok mennyiségével és mindent megteszünk annak érdekében, hogy tavasszal még jobbak legyünk. Hétről hétre kemény küzdelem elé nézünk.”

Mi kaptuk a legkevesebb gólt a bajnokságban, a mérkőzések felében érintetlen maradt a hálónk. Kimondottan törekedtünk arra, hogy a lehető legkevesebbszer kapituláljunk, vagy ez inkább a játékosok tipológiájából fakadt?
„Mindkettőből egy kevés és minden mindennel összefügg. Mindkét fázisnak, a támadónak és a védekezőnek is kiegyensúlyozottnak kell lennie, ha sikeresek akarunk lenni. Három olyan játékosunk van, akik együtt 23 gólt szereztek, ami pozitívum. A legkevesebb kapott találat szintén az egész csapat érdeme, kiváló középső védőpáros, esetenként hármas alakult ki, számomra Kacharaba és Nemanić a bajnokság legjobb középhátvédjei, plusz ott van még a remekül teljesítő Filip Blažek is. A kapusposzton is megvan az állandóság, Filipe kezdte az idényt, majd a sérülése után visszatért Popović, aki abszolút megbízható pont a kapuban. Bár közhely, hogy a meccseket a támadósor, a bajnoki címeket pedig a védelem nyeri, de én egy kicsit máshogy mondanám: a találkozókat és a trófeákat is a csapat megfelelő egyensúlya nyeri, amit sikerült megtalálnunk. Szintén pozitívum, hogy tizennyolc összecsapásból kilencen sem kaptunk gólt és 34 alkalommal is eredményesek voltunk. Nem lehet mindig fejetlenül támadni, bár mindenki támadófocit akar látni. A mi gondolkodásmódunk szintén támadóbb szellemű, de számomra elsősorban az egyensúly a fontos. Ezt sikerült elérnünk, de ezek csak statisztikai adatok. Az egész csapat védekezik és támad, együtt győz és veszít. Ez az utunk, amelyen haladni szeretnénk és ezen semmi sem változik.”

A bajnokság négy legeredményesebb játékosa közül három (Ramadan 9, Redzic és Djukanović 7-7) is a DAC mezében futballozik, Gruber pedig (7 assziszt) a bajnokság legjobb előkészítője a zsolnai Faškoval együtt. Többet is ki letetett volna hozni a támadófázisból, vagy ez már a maximum?
„Egészítsük ki annyival ezt a témakört, hogy 26-szor is eltaláltuk a kapufát. Ez egy hihetetlenül magas szám, nem tudom, hogy láttam-e már valaha hasonlót, de ez is a labdarúgás része. Ez a balszerencse végül a zólyombrézói utolsó őszi találkozón fordult meg számunkra, ahol a talaj állapota miatt nem lehetett futballozni és sokkal inkább a küzdeni tudásunkról szólt az összecsapás, amelyet végül kis szerencsével sikerült megnyernünk. Egészen szépszámú gólt lőttünk. Örömteli dolog, hogy képesek vagyunk helyzeteket kidolgozni, odakerülünk az ellenfelek kapuja elé. Érdekes látni, hogy a mesterlövészek listájának az első négy helyén három játékosunk is szerepel, másrészt viszont mindenkinek megvan a maga dolga, erre vannak ott a srácok. Mindannyian besegítenek a védekezésbe is, hiszen nem kapunk sok gólt, ellenben az egész csapat segít nekik lehetőségekbe kerülni. Ez a stílusunk, amelyet mutatni akarunk és mindegy, ki szerzi a találatokat, mindig a gárda sikeressége az első. Viszont sok olyan dolgot látok még, amelyekben javulnunk kell és ezt mindenképpen meg is fogjuk tenni. Minden tekintetben szeretnénk még erősebbek lenni.”

Ahogy az edzők többségénél, nálad is a csapat a legfontosabb, nem szívesen emelsz ki egyéneket. És mégis, mely futballistákra számíthattál a leginkább az idény őszi fele során?
„Mindegyik játékosomban bízom, ezért a keretünk tagjai. Számomra fontos a csapatban uralkodó hangulat, amelyet kialakítottunk. Természetesen vannak dolgok, amelyeket az edző befolyásolhat és vannak olyanok, amelyeket a futballistáknak maguk között kell lerendezniük. Örülök annak, hogy nem kellett komolyabb problémákat oldanom az öltözőben, amely az eredményeknek is köszönhetően még erősebbé, összetartóbbá vált, a labdarúgók között erős kötelék alakult ki. Mindig hangsúlyoztam, hogy az egészséges öltöző nélkül nincs esélyünk a jó eredmények elérésére. Megvannak a vezérek, de mindenki elfogadja a szerepét az együttesben. Ez nagyon fontos és a pályán is látható volt.”

Milyen iskolai érdemjegyet kapna tőled az együttes a féléves bizonyítványban?
„Átlag feletti teljesítményt nyújtottunk és bár jó úton haladunk, még semmit sem nyertünk. Továbbra is lelkiismeretesen kell dolgoznunk. Egyelőre nem látom még egyesre az őszt, de mindenképpen megvan a potenciálunk ennek az elérésére. Bízom benne, hogy a kellő minőség is a rendelkezésünkre áll, hogy az idény végén a legjobb érdemjegyet kaphassuk. Jelenleg a kettes és a hármas között állunk.”

Szép szimbolika, hogy a DAC vezetőedzőjeként íródó történeted tavaly novemberben egy zólyombrézói döntetlennel indult, egy év és néhány hét elteltével pedig a győzelmünket követően listavezetőként távoztunk a Zelpo Arénából, bár végül visszaestünk a második pozícióba. Mit adott számodra az elmúlt esztendő?
„Nem rólam szólt és soha nem is fog az év, de jó volt. Az első naptól kezdve élvezem a munkát. Nagyon boldog vagyok és nagyra értékelem, hogy Dunaszerdahelyen, egy ilyen nagy és kiváló klubnál dolgozhatok. Óriási motivációt, ugyanakkor komoly felelősséget érzek. Ez nemcsak egy munka számomra, a DAC-cal való kapcsolatom is fontos eleme ennek. Tágabb perspektívából látom a dolgokat. A tulajdonos úrnak óriási köszönhet jár a kialakított háttérért, feltételekért, mindannyian nagyon szeretnénk elhozni a sikert az itteni embereknek, még ha tudom is, hogy ez nagyon messze van, de mindent megteszünk ennek érdekében. Remek esztendőt zártunk, de nem minden szólt mindig a boldogságról, hiszen voltak kisebb csalódások is. A legutóbbi év során kétszer szenvedtünk vereséget a Slovantól, egyszer a Zsolnától, egyszer pedig Zólyombrézón maradtunk alul, az együttest pedig sikerült kihúzni egy rossz helyzetből. Mindegyik futballista elfelejtette már azt az időszakot, nem beszélgetnek róla, ami jó jel azt illetően is, hogy a megfelelő irányba haladunk. Természetesen sosem leszek egészen elégedett, sok olyan dolgot látok, amelyekben javulhatunk, de ha a meccsek után a szurkolók visszajelzés pozitív, a klub és a személyem körüli emberek örülnek a lefújást követően, akkor bennem is jó érzés van.”

Mi a véleményed a szlovák kupa sorsolásáról, amely döntése alapján Kassára kell utaznunk?
„Sohasem oldottam azokat a dolgokat, amelyekre nincs ráhatásom. Tényként kezelem, csak maga a mérkőzés mutatja majd meg, jó sorsolást kaptunk-e. Megvannak a saját ambícióink, be akarunk jutni a kupadöntőbe, így előbb-utóbb mindegyik ellenfelünket búcsúztatnunk kell. Szívesebben léptünk volna pályára hazai környezetben, de tényként kezelem a sorsolást. Kassára is továbbjutási céllal utazunk.”

Hogyan néz ki a háromhetes pihenő a játékosok és a vezetőedző szemszögéből?
„A futballisták hazautaztak, de kaptak egyéni edzésterveket. Tisztában vannak vele, mi a dolguk, ám pihenőidő is a rendelkezésükre áll. Erőnlétileg szeretnénk őket egy bizonyos szinten tartani, hogy januárban ne a nulláról kelljen kezdeniük és hogy gördülékenyen vághassanak neki a felkészülésnek. Ami engem illet, voltak még bizonyos kötelezettségeim és egy edzői konferencián is részt vettem. Néhány napot pihenek a családdal is. Ha valaki azon gondolkodik, hogyan javítson a dolgokon, akkor mindig akad valami, amin dolgozhat. Fontos, hogy az embernek állandóan legyen motivációja és nagy álmai.”

Mit kívánsz a 2026-os esztendőre?
„Azt, hogy egy év múlva ugyanígy beszélgethessünk a 2026-os esztendőről, és azt állapíthassuk meg, hogy az még a 2025-ösnél is jobb volt. És főleg, hogy történelmi sikert hozott.”