Ha az esztendő végén visszatekintesz az elmúlt tizenkét hónapra és arra, hol voltál ilyenkor tavaly decemberben és hol vagy most, mit mondanál?
„A csapattal kezdeném. Szerintem elég nagy változáson mentünk keresztül. A nyáron új vezetőedző érkezett, aki új szemléletet, filozófiát hozott a klubba. Az együttesnek sikerült átvennie ezeket a dolgokat, hiszen júliusban jól kezdtük a szezont, sorozatban hét-nyolc meccsen is veretlenek maradtunk. Az Európa Konferencia Ligából való kiesésünk után kicsit hullámvölgybe kerültünk, így lecsúsztunk az első két helyről a táblázaton. Ezt követően azonban a csapat ismét visszatalált a jó útra és zsinórban nyertük a meccseket – kivéve a homonnai kupamérkőzést, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ez a kiesés nagy csalódás volt számunkra, a klub számára és a szurkolóknak is, de jól reagáltunk rá, hiszen sorozatban öt összecsapáson is sikerült diadalmaskodnunk, ami nagyon kellett mindenkinek. Jelenleg hárompontnyira vagyunk a Slovan mögött, erre az elmúlt években nem volt példa. Meg szeretnénk ragadni a lehetőséget. Ami engem illet, eléggé hullámzó évem volt, hiszen tavaly ilyenkor egyáltalán nem voltam még százszázalékos állapotban. Februárban új szerződést kötöttem a DAC-cal, de a térdem sajnos még akkor sem volt teljesen rendben. Nem úgy sikerült a rehabilitáció, ahogy szerettem volna, begyulladt a térdem és sokat kellett várnom arra, hogy helyre jöjjön. Viszont türelmes voltam, követtem az orvosok, fizikoterapeuták, erőnléti edzők útmutatásait.”

És ekkor következett az, amire annyira vártunk – elkezdtél a csapattal gyakorolni…
„Igen, szerencsére júniusban el tudtam kezdeni a csapattal való közös edzéseket, és fokozatosan kaptam a terhelést is. Júliusban már százszázalékos edzésmunkát végezhettem az együttessel, július végén pedig a Víkingur elleni kupameccsen ismét pályára léphettem. Majd három nappal később, az Aranyosmarót elleni bajnoki mérkőzésen, gólt is lőttem. Fantasztikus érzés volt, hiszen tizenhat hónapot hagytam ki, keményen megdolgoztam a visszatérésért. Az esztendő második fele nagyon jól sikerült, újra fel tudtam venni a ritmust, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, és ami a legfontosabb: a csapat sikeres volt. Végül, de nem utolsósorban visszakerültem a válogatottba is, ahol a Görögország elleni találkozón győztes gólt szereztem szabadrúgásból. Úgy gondolom, hogy egy jó téli felkészüléssel a hátam mögött egy még jobb Kalmár Zsoltot láthatnak a szurkolók 2023-ban.”

Mi volt számodra az év legfontosabb momentuma? Szerencsére van miből válogatni…
„Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen hosszú kihagyás után ennyi élményben lesz részem. Sokan azt mondták, hogy amennyi időt kihagy valaki, ugyanannyi kell neki a formába lendüléshez. Ezt gyorsabban el tudtam érni, hiszen a meccseken éreztem, hogy jó formában vagyok, éreztem a területeket és a labdát. Nem volt rossz az erőnlétem sem, ami a meccseken tovább fejlődik. Ezen a téren szerintem nincs lemaradásom. A legszebb pillanatom az Aranyosmarót elleni visszatérésem volt, amelyet góllal tettem még emlékezetesebbé. Akkor kiszakadt belőlem a feszültség és az elvégzett kemény munka. Tudtam, hogy a gólom volt az ajándék mindezért. Az esztendő másik csúcspontja pedig a Görögország elleni győztes találatom volt a Puskás Arénában, amelyet nagyszámú és fantasztikus közönség előtt szereztem a hosszabbítás perceiben. Itt említeném meg, hogy a klub bízott bennem, egy ilyen hosszantartó sérülés után is új szerződést ajánlott. Elmondták, hogy továbbra is számítanak rám – ezt szintén csodálatos dolog volt hallani. Emiatt nyugodtan és türelmesen tudtam végezni a rehabilitációmat, tudtam, hogy a klub mögöttem áll. Nehezen indult az esztendő, de mindent egybevetve jól sikerült. Remélhetőleg a 2023-as év az elejétől a végéig fantasztikus lesz.”

Második lettél az Ősz játékosa-szavazáson. Te kire adnád a voksodat?
„Szerintem sokan egyetértenek velem, hogy Nikola Krstović remek szezont futott, az Európa Konferencia Ligában és a bajnokságban is nagyon termékeny volt, így én is neki adtam volna a szavazatomat. Sok fontos pontot és élményt szerzett nekünk, de talán többen is megérdemelnék, hiszen csapatszinten kiválóan teljesítettünk.”

Egy érdekesnek ígérkező tavasz áll előttünk, hiszen a klubtörténelem során harmadszor telelünk a második helyen, de most van a legkisebb hátrányunk a listavezetővel szemben, mindössze három pont. Ráadásul pont az éllovas Slovan ellen kezdjük a tavaszt. Mit vársz a szezon második felétől?
„Jelenleg az a legfontosabb, hogy a decemberi időszakban mindenki alaposan kipihenje magát és fejben felkészüljön a kemény tavaszra, hiszen a válogatott meccsek miatt sűrű lesz a menetrend. Egy nagyon jó felkészülést kell abszolválnunk, meccsekkel tarkítva, amelyeken javíthatunk a játékunkon. Ha ezek teljesülnek, akkor az első fordulóban egy jó formában lévő DAC fut majd ki a pályára. Rögtön az első összecsapás sorsdöntőnek ígérkezik, hiszen győzelem esetén megelőzzük a Slovant, a vereségünkkel azonban hatpontosra nőne a hátrányunk. Mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy hazai pályán begyűjtsük a három pontot. Az idény előtt is elmondtam: az a feladatunk, hogy ismét a dobogón végezzünk és egy új csapatot építsünk. Jó úton haladunk, keményen dolgozunk, de nem szabad görcsössé válnunk és túlzott nyomást helyezni magunkra. A saját utunkat kell követnünk. Ha betartjuk az edző utasításait, akkor az eredmények is jönni fognak.

Egy sűrű, hosszúra nyúlt év után kaptatok négyhétnyi megérdemelt pihenőt. Hogyan töltöd ezt az időszakot?
„Elég hosszú lesz ez a majdnem egy hónap, de mindegyikünk kapott egy individuális edzéstervet, amelyet teljesítenünk kell, hogy január 4-re, a felkészülés kezdetére mindenki jó állapotban térjen vissza. Mindannyiunk motivált és alázatos, tehát teljesíteni fogjuk az edzéstervben foglaltakat. Ami az én programomat illeti, Győrben van egy erőnléti edzőm, akivel már megbeszéltem a teendőket. Nem az a fajta játékos vagyok, aki egy hónapon keresztül nem csinál semmit, csak pihen otthon. Nagyjából egy hét-nyolcnapos pihenő után ismét elkezdem a kemény munkát.”