A DAC 1904 Dunaszerdahely klubtulajdonosa, VILÁGI OSZKÁR a hétfői járványellenes megszorítások nyilvánosságra hozatalát követően: A sport teljes likvidálása

A szlovákiai labdarúgásnak komoly gondokkal kell szembenéznie. Október 1-től kellene érvénybe lépniük a Központi Válságstáb által elfogadott, új járványellenes intézkedéseknek, amelyek előre meghatározatlan időre berekesztik a futballpályák történéseit. A professzionális klubok komoly bajba kerülnek, de az amatőr és az ifjúsági csapatok még komolyabba. Megkértük az élvonal jelenlegi listavezetőjének, az FC DAC 1904 Dunaszerdahelynek a tulajdonosát, a véleményét mindig bátran hangoztató Világi Oszkárt, hogy fejtse ki az ezzel a problematikával kapcsolatos meglátásait.

Hogyan látja a Szlovákia Központi Válságstábja által meghozott hétfői döntéseket?
„Véleményem szerint ezekkel teljesen tönkre teszik a sportéletet. Nemcsak a labdarúgást, hanem mindegyik sportágat. Nem értem, hiszen Európában sehol máshol nem találhatók hasonló megszorítások és szabályozások, mint itt. Miért haladunk a többiekkel ellenkező irányba? Eddig nem regisztráltam egyetlen olyan esetet sem, amikor egy futballmérkőzés lett volna a fertőzés forrása Szlovákiában. Mi több találkozót is 6500 néző előtt játszottunk le, és semmi sem történt. Elengedhetetlen, hogy az illetékesek elmagyarázzák, miért döntöttek ilyen megszorítások mellett. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi állapotért nem a futballmérkőzések a felelősek.”

Meglepték önt a hétfői rendelkezések, vagy ezek a pozitív esetek és a kórházban ápolt személyek számának növekedése miatt várhatók voltak?
„Azt gondoltam, hogy ilyen senkinek még csak az eszébe sem jut. Ha valaki elmagyarázná nekem, miért döntöttek így, talán megérteném. Az érvek helyett azonban csak további megszorítások jönnek. Méghozzá olyanok, mintha mi, sportolók és az események, amelyeken találkozunk, az állam legnagyobb ellenségei lennének. Nem értem, hogy a futballisták hirtelen miért nem végezhetik a munkájukat amellett, hogy másoknak nem tiltották meg a munkába járást. Mit követtek el az utóbbi időben, hogy így büntetik őket? Hiszen ennek hatalmas következményei vannak. Az UEFA és az európai labdarúgás részei vagyunk, nem fogadhatunk el csak úgy ennyire drasztikus tilalmakat. Zajlik a szezon, és a játékoskeretünkben olyan labdarúgók vannak, akik nem akarnak egy olyan országban tartózkodni, ahol nincs lehetőség futballozni. Különösképpen az arra való tekintettel, hogy körülöttünk, egész Európában folytatódnak a bajnokságok. Mit mondjak a különféle országok válogatottjainak, akik előtt ott lebeg a kitűzött céljuk? Jelenleg csak annyit mondhatok nekik, hogy Szlovákiában élnek, ahol az emberek a válságstáb döntéseinek a rabjai.”

Az ön számára mit jelentenek a gyakorlatban a hétfői megszorítások?
„Mi tovább akarunk futballozni. Ha így teszünk, akkor jönnek a rendőrök és letartóztatják a játékosokat? Tényleg nem tudom, mit fogunk tenni. Nem mondhatjuk azt a labdarúgóknak, hogy csak edzeni fognak. Ha az Európa-ligában továbbjutottunk volna, akkor ott pályára léphetünk egy semleges helyszínen, az otthoni bajnokságban meg nem? Mi értelme van ennek? Mindenki azt ismételgeti, hogy kapunk valamiféle kompenzációt, de semmi sem jön tőlük. Én azonban nem is akarok pénzt. Egy olyan környezetet szeretnék, amelyben a sporttal foglalkozhatnánk.”

Gondolja, hogy az élvonalbeli bajnokság – talán egy rövid szünet után – korlátozott üzemmódban folytatódik majd? Mennyire valószerű az a feltétel, hogy akkor tartható meg egy rendezvény, ha mindegyik résztvevő legfeljebb 12 órás negatív teszttel rendelkezik?
„Tényleg azt gondolja valaki, hogy Szlovákiában ez kivitelezhető? Én nem így gondolom. Ki biztosít minket arról, hogy a teszteredmények elkészülnek a megadott határidőig? Hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, hogyan működnek a szlovákiai laboratóriumok. Abszurd ez az egész. Várni fogunk, és ha valakinek nem érkezik meg időben a teszteredménye, akkor az nem lép pályára? Vagy az egész csapat nem játszik majd?Nem látom e megszorítások értelmét. Talán azt akarják megmutatni nekünk, hogy ők bármit megtehetnek.”

Ha mégis bekövetkeznének a megszorítások, ön szerint hogyan kellene kinéznie a konkrét segítségnek?
„Nem gondolnám, hogy bármit is adnának a sportkluboknak. Nemrég részt vettünk egy tárgyaláson a sportszövetségek képviselőivel, ahol olyan dokumentumokat kellett leadnunk, amelyekben többek között a kárunk mértéke is szerepel. És amikor megkérdeztük, hogy van-e erre pénze a minisztériumnak, akkor arra nemleges választ kaptunk.”

A DAC több mint 4000 szezonbérletet adott el. Kárpótolni fogja ezek tulajdonosait?
„Kárpótolhatom őket, szolidáris lehetek az emberekkel és a játékosokkal is, de velem szemben ki lesz szolidáris? Tönkre teszik a klubomat, tönkre teszik a sportot, de ezért senki sem akarja vállalni a felelősséget. Lehetek tisztességes, de velem ki fog ugyanígy bánni?

Bízik abban, hogy még sor kerülhet a szabályozások átértékelésére annak érdekében, hogy ez legalább részben segítse a klubokat és összességében a labdarúgást is?
„Remélem, hogy átgondolják és nem lesz végleges a döntésük. Nem gondolom, hogy ezek a megszorítások védhetőek lennének a nyilvánosság előtt. Az állam részéről senki sem akar hozzáértő és felelősségteljes párbeszédet folytatni. Ha megmondanák nekünk, mit kell megváltoztatnunk, hogy nézők előtt futballozhassunk, abban az esetben képesek lennénk megoldásokat kigondolni. Ők nem járnak focira, és ezért nem is tudják, mit is akarnak ténylegesen elérni. Csak a tiltásokat és az utasításokat ismerik.”

Forrás: Miroslav Antol, Šport napilap, 2020. szeptember 30., 5. oldal