Már a levegőben lehet érezni az edzőtábor végét. Talán a fáradtság, talán a szél volt, amely kérdőjelet akart formázni a pálmafákból. Az utolsó munkanapnak a bécsi Austria elleni tegnapi döntetlen (1:1) után nyugodtabban vágtunk neki.

Azok számára, akik tegnap egy órát vagy többet játszottak, a délelőtti tréning regenerációs jellegű volt. A többiek elnapolták a pihenést. Éppen a másik csoport kapott ma komolyabb terhelést. És hogy a ne legyen még elég a meglepetés, a kapuban a hálóőrök trénere, Pavol Hrnčiarik is megjelent egy pillanatra. A kapuskesztyűk felvéve, a reflexek élesítve és semmi kegyelem. Néhány támadó akár azt is gondolhatta volna, hogy az edzőnek van egy titkos kitétele a szerződésben a pályára való visszatéréséről.

Az időjárás ma is igyekezett főszerepet kapni a naplóban. Szél, eső, néha villámlás és a nap híre: kis jégdarabok. Igen, jégeső. Hiszen hat nap után kár lett volna, ha nem tapasztaltuk volna meg a teljes meteorológiai csomagot. Már csak a homokvihar hiányzik és teljes a kollekció.

A délután már a regenerációról, a wellnessről és a fizioterapeutákról szólt, akik ma (sem) unatkoztak. Mindenki igyekezett „tavasszal használható” állapotba hozni az izmokat. Az önkéntes jóga lehetőséget nyújtott a tudat megnyugtatására, bár az ablakok mögött süvöltő szél nyilvánvalóan nem azonosult ezzel a gondolattal.

Este a csapataktivitások, a fehérneműk utolsó áthelyezése és a fokozatos csomagolás kaptak szerepet. Az összpontosítás a végéhez közeledik, fejben már lassacskán otthon vagyunk, ám van egy közös kívánságunk: a törökországi szél, eső és jégverés után remélhetőleg végre szép időjárás jön. És főleg sikeres tavasz.

Holnap már edzés nélkül. Csak a hazaút. Remélhetőleg széllel a hátunk mögött.

U.i.: A meteorológusok azt állítják, hogy közeledik a tavasz. Mi hiszünk ebben, mert azt követően, amit Törökországban átéltünk, már tényleg nem tud mivel meglepni minket. És nagyon várjuk február 7-i szombatot!