Sami, több, mint egy évet töltöttél Győrben az ETO játékosaként. Mit adott neked ez az időszak?
„Az érkezésemkor még úgy nézett ki, hogy a kiesés ellen fog kellenünk harcolni az idényben. Szerettem volna a csapat segítségére lenni. Szerencsére gyorsan megtaláltuk a módját a stáb és a futballisták hatékony együttműködésének, és elkezdtük gyűjtögetni a pontokat. Ekkor már láttuk, hogy a bent maradásnál is magasabb célokat is kitűzhetünk magunk elé, és végül remek munkát végeztünk, sikerült kijutnunk a nemzetközi kupaporondra is.”

A DAC-hoz való leigazolásodat követően úgy egyezett meg a két klub, hogy amíg az ETO áll az UEFA Konferencia Ligában, addig Győrben maradsz. Hogyan élted meg, hogy egészen a playoff-körig jutottatok?
„Őszintén szólva, eléggé furcsa helyzet volt, hiszen élő szerződésem volt a dunaszerdahelyi klubbal, de mivel profi vagyok, igyekeztem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani a Győr mezében is. Otthon éreztem magam Győrben, de ugyanakkor már a DAC mérkőzéseit is figyeltem. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, már alig várom, hogy további pontokat gyűjtsünk és hogy a szlovák élvonalban is megmutathassam a tudásom. Szeretnék komoly célokért küzdeni sárga-kékben.”

A múlt héten Filip Blažekkel készítettünk hasonló hangvételű interjút, aki pénteken érkezett, egyetlen edzést abszolvált a gárdával, szombaton pedig már a kezdőcsapat tagjaként lépett pályára a Trencsén ellen. Veled ugyanez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy a kispadról álltál be Nagyszombatban és már előre tudtad, hogy a DAC játékosa leszel. Mennyire ismerted az új csapattársaidat?
„Néhányukat már ismertem, hiszen több felkészülési mérkőzésen is pályára léptem ellenük. Viszont a labdarúgásnak univerzális a nyelve, így mindenkivel megértetem magam.”

A bemutatkozásod remekül sikerült, csapatszinten és egyénileg is. Hogyan értékelnéd a Nagyszombat elleni összecsapást?
„Tudtam, hogy lehetőséget kapok, csak azt nem, hogy ennyire korán. Igyekeztem a csapat segítségére lenni, tisztában voltam vele, hogy nehéz mérkőzés vár ránk egy kiváló hangulatú stadionban. Boldog vagyok, hogy gólpasszal járulhattam hozzá a rangadó fölényes megnyeréséhez. Sikerült megvernünk az éllovast, de most már az előttünk álló találkozóra tekintünk.”

Ejtsünk szót a gólpasszodról is. Feltételezhető, hogy a csapattal abszolvált egyetlen edzés után nem valamiféle begyakorolt dologról volt szó…
„Igen, hiszen a meccset megelőző utolsó gyakorláson általában már csak a taktikával kapcsolatos dolgokat csinálunk. Néhány rövid passzt követően hozzám került a labda a jobbszélen, felnéztem és láttam, hogy Ramadan üresen érkezik a hosszún és sikerült jól beívelnem neki a játékszert. Djukanović remekül vitte el a védőt a rövid sarok felé, Ammar pedig viszonylag szabadon fejelhetett.”

Nagyon fontos pillanat volt a második találatunk megszerzése, hiszen azt megelőzően eléggé nyomás alá helyezett minket a Spartak. Mire gondoltál ekkor?
„Igen, a mérkőzés azon szakaszában kicsit beszorultunk a saját térfelünkre, az 1:0-s vezetés pedig csalóka eredmény. Volt néhány lehetősége a hazai csapatnak, de Popović megtartotta az együttest a védéseivel. A második gólunk után úgy éreztük, kicsit több terület nyílt meg előttünk, picivel könnyebben lélegezhettünk és a kezünkben éreztük a három pontot. Ugyanakkor azt is tudatosítottuk, hogy nem szabad elkényelmesednünk. A Nagyszombat kinyitott, mi pedig megszereztük a harmadik találatot is, végleg eldöntve a rangadó kimenetelét.”

Meglepett valami az első itteni összecsapásodon?
„Nem mondhatnám. Itt több a párharc, mint a magyar NB I-ben, de ezt az ideérkezésem előtt is tudtam. Élesek voltak a hazai játékosok, nem volt sok idő bármit is kezdeni a labdával, azonnal letámadtak. Kiváló volt a hangulat a stadionban, amihez a mi szurkolóink is hozzájárultak.”

A fizikalitás az előnyödre is válhat, hiszen nem az a fajta futballista vagy, aki félne a párharcoktól…
„Ez pontosan így van, bármilyen párharcba keményen beleállok, ha ezzel a csapatom segítségére lehetek.”

Hároméves szerződést kötöttél Dunaszerdahelyen. Mik a céljaid?
„Elsősorban azt szeretném, ha általam mindegyik játékos teljesítménye javulna, beleértve saját magamat is. A kemény munkával meg akarjuk mutatni, hogy jó csapat vagyunk és hogy képesek leszünk elérni a kitűzött célokat. Viszont eléggé hosszú még a bajnokság, az olyan, előre nem látható dolgokkal is számolni kell, mint a sérülések vagy eltiltások. Bajnoki címet vagy kupagyőzelmet akarok ünnepelni a DAC-cal, de ehhez idő és rengeteg kemény munka kell.”

Nemrég apuka lettél. Mit osztanál meg a szurkolókkal a családi hátteredről?
„A szüleim Togóból származnak, de én Németországban, Reutlingen városában születtem. A feleségem és a kéthónapos kisfiam is itt vannak velem Dunaszerdahelyen. Szeretek a családommal lenni, édesanyámmal és a lánytestvéreimmel is nagyon szoros kapcsolatot ápolunk. Vannak barátaim, akikre szinte már a testvéremként tekintek. Szeretném őket minél gyakrabban Szlovákiában is vendégül látni.”