Idősebb ifi csapatunk a második helyről várja a tavaszi folytatást. Edzői szempontból hogy értékeled az őszi idényt?

„Tavaly az U19-es csapat a kiesés ellen harcolt. Tavasszal egyesült az FK 2007 és a DAC U19-es csapata, tudatosan úgy erősítettünk és olyan játékosokkal játszattuk le a tavaszt, akik az új idényben is az ifjúsági kategóriában játszhatnak. Ezek a játékosok már tavasszal megmutatták, hogy versenyképesek. Több mint kétszerannyi pontot szereztek, mint ősszel, magabiztosan bennmaradtak a 2. ligában, miközben a csapat magja megmaradt. Nyáron a DAC más célt nem is tűzhetett ki, mint a bajnokság megnyerését minden olyan utánpótláscsapatnál, amelyet a sors az utóbbi években a második vonalba vetett. Ha ilyen munka fog folytatódni a klubban, mint jelenleg, akkor biztos vagyok benne, hogy idő kérdése, mikor lesz a DAC az első osztályban ifjúsági szinten is. Természetesen mi már idén ott szeretnénk lenni, ezzel a céllal vágtunk neki a nyári felkészülésnek is. Nyáron sikerült erősítenünk hat-hét játékossal, Somorjáról, Nádszegről, Légről, Komáromból… Igaz, hogy korábban alsóbb osztályokban játszottak, de a legjobb játékosokat sikerült toboroznunk a régió futballközpontjaiból. A nyári felkészülés nagyon jól sikerült, a klub fantasztikus feltételeket biztosított - edzőtáboroztunk minden héten a stadionban, ráadásul egy hétig poprádi edzőtáborban vettünk részt az ottani utánpótlás-központban, ahol több ligás csapat ellen játszhattunk. A Kassa, Rózsahegy, és egy lengyel élvonalbeli csapat elleni meccsek megmutatták a hibákat. Ezeket videó segítségével naponta elemeztük. Sikeres volt a nyár, és valahogy így képzelném el majd az akadémia működését is. Mindenki csak a sportra és a focira tudott összpontosítani, és ez meg is mutatkozott. Az első nyolc fordulóból hétszer nyertünk, egyszer döntetleneztünk. Azonban a fő probléma jelenleg az, hogy játékosaink nem egy helyre, nem egy iskolába járnak. Amikor az ősz folyamán beindultak az iskolák, azok a játékosok, akik nem Szerdahelyre járnak, már nem tudták úgy látogatni az edzéseket és nem tudtunk olyan profi módon készülni. Ezek a kis részletek döntenek, amikor valaki a csúcsra tör. A kilencedik fordulóban egy balszerencsés vereséget szenvedtünk, de semmi sem véletlen. A csapat már nem tudott naponta együtt edzeni, a végjátékra a kulcsjátékosaink megsérültek, és főleg a defenzív játékosainkat nem tudtuk a cserepadról pótolni. A harmadik ok pedig a helyzetkihasználásunk, mely az utolsó fordulókban nagyon rossz volt, úgyhogy végül visszacsúsztunk és egy ponttal a Máriatölgyes mögött végeztünk.”

Tavasszal milyen célokkal vágtok majd neki a visszavágóknak?

„Két fő célunk van. Az egyik megnyerni a bajnokságot. A második, hogy egyéniségeink felkészüljenek, versenyképesek legyenek, amikor nyáron eljön a döntő pillanat és átmennek a felnőttek közé. Az ifjúsági foci csak előszoba a profi futballhoz. Az U19-es játékosokat már nem gyerekeknek veszem, profi körülményeik vannak, próbálunk profit nevelni belőlük. Természetesen, tizenhét évig amatőr csapatokban játszottak, és nyolcvan százalékuk nincs ehhez hozzászokva, így nem egyszerű ez a feladat. De próbálunk csodát tenni. Bízom benne, hogy ezekből a srácokból egy olyan korosztály kerül ki, amelyik alapja lehet az alakuló, jelenleg Várkonyban játszó, új U23-as csapatunknak, ami szintén profi lesz, és majd egy-két év után itt, a DAC-stadionban tudjanak focizni. Ez a tervünk, ezen dolgozunk, ezért próbálunk minél több felkészülési meccset játszani felnőttek és ifjúsági topcsapatok ellen. Előkészületi meccseken döntetleneztünk a Slovannal, Nagyszombattal, Kassával, akik a csúcsot jelentik Szlovákiában. De kikaptunk Nyitrától és Rózsahegytől, ott megmutatkozott, van hova fejlődnünk.”

Hogy jellemeznéd a DAC jelenlegi U19-es csapatát?

„Erős csapatunk van, erős egyéniségek. Több játékosunk már az A-csapattal is edzett, akár Csóka, Szépe, Kelemen, és nagyon jó visszajelzések voltak az edzőtől. Szépe és Polák már játszottak harmadik ligát a felnőttek között és ott is megállták a helyüket. Nagyon fontos, hogy ezt az átmenetet próbáljuk a játékosok számára fokozatosan megoldani. Meg kell tanulniuk nyomás alatt játszani, mert a profi futball erről szól és fel kell készülniük erre a nagyon nehéz tavaszra. Pár poszton erősíteni fogunk, már beszélgettünk több kiszemelt játékossal. A csapat mindent meg fog tenni azért, hogy bajnok legyen.”

Kik azok a játékosok, akikre ősszel építettél, és akik idővel szerepet kaphatnak az A-csapatban is?

„Nagyon kiegyensúlyozott a keret. A DAC-karácsonyra is nagyon nehéz volt kiemelni bárkit is, mert az a tizenegy kezdőjátékos mind nagyon tehetséges. Szépét és Csókát azért neveztem meg, mert a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtották az egész szezon alatt. Természetesen a léc nagyon magas, és hirtelen nagyon gyorsan kell javulniuk. Teljesen át kell állniuk a falusi fociról, ahol tizennyolc évig nem kaptak szisztematikus képzést, gyorsan kell behoznunk a lemaradást. A kezdőcsapatban van több olyan játékos, akiben benne van akár a felnőtt első liga is. De még nagyon sok munka vár rájuk, sokat kell javulniuk.”

Jelenleg milyen az ifik programja, és mire összpontosítasz a téli felkészülés során?

„Az átmeneti időszakban is aktívak vagyunk. Kihasználtuk az időt és a bajnokság után több előkészületi meccset játszottunk a jelenlegi szlovák élcsapatokkal. Tisztán akarjuk látni, valójában hol is tartunk, és hogy ne álomvilágba éjünk. A meccsek megmutatták az erősségeinket és gyenge pontjainkat is. Jelenleg, az átmeneti időszakban, jó hangulatú edzéseket tartunk kisebb intenzitással. Ezután három hét szabad következik, majd január nyolcadikán megkezdjük a téli felkészülést. Lényeges, hogy most már partnerek vagyunk, hisz fél éve még bárhova is hiába kopogtattunk volna. Most viszont a felkészülés alatt a Nagyszombattal, Slovannal, Győrrel, a Puskás Akadémiával fogunk játszani. Kezdünk teljesen más dimenziókba betörni, és bár ez a változás fáj, de ezek a gyerekek végig fogják csinálni. Én nagyon bízom bennük.”

 

Milyen erősítésekre számítasz?

„Dél-Szlovákia legjobbjainak a DAC-ban a helyük, és nekünk kell lennünk a dél-szlovák válogatottnak. Nyitott szemekkel járok, kapcsolatban vagyok a legtehetségesebb játékosokkal, akik komoly csapatokban, ligás keretekben játszanak. Már a téli felkészülés során visszaérkeznek a régió tehetségei, akik az elmúlt években távoztak.”

Az U19 edzői posztja mellett a klub sportigazgatói funkcióját is betöltöd. Milyen feladatokkal találkoztál az év során? Mi az, ami meglepett, ami örömöt okozott, és ami kevésbé tetszett?

„Tudjuk, hogy a DAC egy óriási fenomén. A DAC-ról mindenkinek van véleménye, a DAC-cal mindenki törődik. A felvidéki családok nyolcvan százalékában napi téma a DAC, úgyhogy nagy felelősség a klubot irányítani. A tradíciók arra köteleznek bennünket, hogy a DAC névhez méltó klubot építsünk újra. Egy év alatt egy bizonyos szintű munkát el lehetett végezni, még ha nagy erőfeszítéssel is. De egyik napról a másikra nem lehet csodát tenni. Ahogy a vezetőség is mondta: ez egy hosszú távú folyamat, de biztosak vagyunk benne, hogy a DAC újra olyan erős lesz, mint az 1980-as években, amikor Csehszlovákia egyik élcsapata volt. Ez a célunk. Nagyon nagy kihívásról beszélhetünk, hisz tudjuk, hol van a kiindulási pont. De úgy érzem, jó úton indultunk el. A tavasz egy meseszerű történet volt, amit együtt éltünk át, szurkolók, játékosok, vezetőség. Minden úgy történt, ahogy elterveztük és talán a Jóisten is úgy akarta, hogy ez így legyen. Egy abszolút vesztes állásból menekültünk meg. Igazi fieszta és örömünnep volt az utolsó hazai meccsünkön, újra jó volt DAC- szurkolónak lenni. Ez mellett sikerült a diákcsapatot és az ifiket megmenteni a kieséstől, a juniorcsapatunk pedig feljutott a III. ligába. Tavasszal tehát minden tervünk száz százalékra sikerült. A következő szezonnak két fontos céllal vágtunk neki: egy nagy fejlődést, előretörést elérni az ifjúság működésében, valamint stabil középcsapattá tenni az A-csapatot. Közben be akarunk építeni fiatalokat és fokozatosan megtalálni egyes posztokra azokat a játékosokat, akik hosszútávon is megoldást jelentenek. Az utánpótlás is a klub fontos része, a tulajdonos és a vezetőség is ugyanannyit törődik vele, mint az A-csapattal. Hiszen a klub jövőjéről van szó. A félév első részében sikerült stabilizálnunk az ifjúságot, de még nagyon magasan van a léc. A DAC jövőjén dolgozunk nagyon sokan, és nagyon sokat. Kiemelném Lépes György munkáját, tapasztalatát. Tudni kell, egy éve még nagyon kevés játékos volt csapatainkban. Jelenleg minden keretünkben kb. húsz játékos van, és fél év alatt elérkeztünk oda, hogy most már válogatni tudunk. Minden korosztály mellett már két edző dolgozik. Közeledünk ahhoz, amit már említettem, ami a célunk: a DAC-nak kell lennie a dél-szlovák válogatottnak, a legjobb játékosoknak kell magukra húzniuk a sárga-kék mezt. Nagyon sok játékost megszólítottunk a régióból, minden korosztályban próbáljuk megerősíteni csapatainkat. Martin Rusňák kondíciós edzőnkkel beindítottunk egy programot a diákcsapatoknál, mert a DAC-játékosoknak mindig is az erőnlét volt az erősségük. Reggeli foglalkozások formájában akarjuk elősegíteni, hogy a srácok versenyképesek legyenek az első ligában. Diákcsapataink jelenleg az első liga középmezőnyében vannak, és több nagyon tehetséges játékos szerepel itt. Ez mellett szervezzük az összmunkát az iskolákkal, ez is nagyon fontos számunkra. Már több iskola igazgatójával beszéltünk, meg akarjuk szervezni, hogy a futball ne menjen a tanulás rovására. Ezt a közös munkát már tavasszal nyélbe akarjuk ütni. A város és az iskolák is támogatnak, nagyon pozitív a viszonyunk. Szeretnénk elérni, hogy a legjobb játékosaink jó tanulók is legyenek.”

Amint említetted, sok minden már sikerült, de rengeteg munka vár még a klubra. Mi az, amiben még javulni kell?

„Rengeteg mindenben. Az egyik alap dolog az infrastruktúra fejlesztése, mert bár jelenleg meg tudjuk oldani az edzéseket, de szeretnénk, ha minél előbb kiépülne az akadémiánk. Ez egy edzőközpont lesz, ahol csapataink egy helyen tudnak majd edzeni. A kisebbek láthatják, hogyan edzenek a nagyobbak, hova fejlődhetnek. Már történtek ebben lépések, és reméljük, nyáron a volt cukorgyár területén fölépül az edzőközpontunk egy része. Ez egy fontos stratégiai lépés, főleg az edzőknek. Következő az iskolaprogram beindítása. Lényeges, hogy meg legyen oldva a srácok egész napos foglalkozása. Az iskolát, sportot és a családot úgy kell összehangolnunk, hogy ez idővel mindenki számára előnyös legyen. Javítani kell a toborzásban is, a legjobb játékosokat meg kell találnunk és győznünk, hogy a DAC csapataiban akarjanak játszani. Ki kell építenünk a DAC-identitást, ami óriási mozgatóereje lehet az egész klubnak. A legfiatalabb korosztály mellett dolgozó edzőink rengeteg meccset játszanak az előkészítő csoportokban, szinten felszántják a környéket. Nem csak a saját játékosaikkal törődnek, hanem kötelezően figyelik a más csapatokban szereplőket is, és az ügyeseket igyekszünk megszólítani. Ami fontos: az új játékosnak egy osztállyal jobbnak kell lennie attól, aki már itt van. Szeretnénk a dél-szlovák régiókban működő központokkal elérni egy együttműködést edzőképzés és kölcsönös játékoscsere terén. Minden régióban lenne egy megfigyelő, aki segítené a munkánkat és ide irányítaná a legtehetségesebb játékosokat. Ami az A-csapatot illeti, természetesen tudjuk, ez a klub zászlóshajója, a hétvégi eredménye adja meg az egész klub hangulatát a hét folyamán mind a kicsik, mind a nagyok számára. Úgy elemezném az őszt, hogy a csapat megtanult nem kikapni, de még nem tanultunk meg nyerni. Ezen kell változtatnunk, mert több olyan meccsen kellett egy ponttal beérnünk, amikor többet kellett és lehetett volna tenni a győzelemért. Ez a legbántóbb az egészben. Az idegenbeli mérkőzéseken pedig gyáván játszottunk. A kilencedik hely elmaradt a várakozásunktól, de tudjuk, nagyon kiegyensúlyozott a táblázat, úgyhogy ahogy most kilencedikek vagyunk, két fordulóval ezelőtt még az ötödik helyért harcoltunk. Így bizonyos elégedetlenég van az őszi szerepléssel. Ami pozitívum, sikerült ide csábítani régiónk egyik topjátékosát, Saláta Kornélt; Szabó Ottival DAC-identitású játékosok lettek. A másik: az edző több fiatal játékosnak lehetőséget adott; Černáknak, Sablernek, Tóthnak, akik többé-kevésbé élni tudtak a lehetőséggel, és bekerültek korosztályuk válogatottjába is. A Szenice és a Trencsén elleni mérkőzés pedig a tavaszra emlékeztetett.”

A DAC-nak volt a legnépesebb és legjobb szurkolótábora, méltán viselték a 12-es számú mezt.

„Igen. A fent említett két mérkőzéssel tudtunk olyan örömet okozni a szurkolóinknak, amilyet szeretnénk, és amiért az egész klub dolgozik. Tudjuk jól, hogy az a hangulat, amit át lehet élni a lassan lebontásra ítélt stadionban, egy óriási hozzáadott értéke a klubnak. Mi, akik DAC-isták vagyunk, erre a fantasztikus hangulatra várunk kéthetente. Ezt akarjuk átélni, még ebben a stadionban is, amilyen sokáig csak lehet.“

Ehhez a téli szünetben meg kell erősíteni a keretet. Milyen posztokra és kik vannak kiszemelve?

„Nem fogok konkrét neveket mondani, de meg kell erősíteni a csapat tengelyét. Célkeresztben vannak középhátvédek, ott ugyanis olyan problémáink voltak, amelyek rányomták bélyegüket az egész szezonra. Szükséges néhány védőt igazolni, ám ha sikerülne megtartani Saláta Kornélt, akkor elég lenne egy is. Az ő maradása lenne az igazi erősítés, de a Slovannak elővételi joga van rá. A középpályát, ahol eldőlnek a mérkőzések, agresszívebbé, gyorsabbá szeretnénk tenni. Problémáink voltak az átmeneti fázisokkal védekezésből támadásba, és vissza, sőt a párharcokkal is. A középpályára szeretnénk igazolni egy agresszív, labdaszerzésben erős játékost, és ami a legfontosabb és legnehezebb: szeretnénk egy játékmestert, egy kreatív, gyors játékost igazolni, aki igazi vezéregyéniség, aki irányítaná a támadójátékunkat. Tudjuk jól, hogy nem sok ilyen van, de ezek az első számú posztok, ahova erősíteni akarunk.”

Jelenleg hogy állunk ezen a téren?

„Vannak kiszemelt játékosok, többel már tárgyaltunk is. Őszintén megmondva, a legnehezebb egy játékmestert szerezni. A többi fronton vannak lehetőségek, és vannak megoldások. Ebbe a folyamatba szeretnénk bevonni Aljosa Asanovićot, aki ismeri a horvát és a szerb piacot, ha nem sikerülne itteni játékost igazolni erre a posztra.”

Egy kemény téli felkészülésre van szükség, aminek során jó csapatokkal is meg kell küzdeni. Milyen a terv?

„Nagyon fontos, hogy első ligás csapatunknak méltó körülményei legyenek, ezért választottunk egy tíznapos (február 4-14), törökországi edzőtábort. Január 8-án hazai környezetben kezdjük a felkészülést, és februárban, a formába hozás időszakában a csapat Törökországba utazik, ahol az ellenfelek között szerepel a Baník Ostrava. A másik két mérkőzést még Aljosa Asanović szervezi és célunk, hogy más futballkultúrából érkező csapatokkal is össze mérjük tudásunk. Sok időnk valójában nincs, mert már február végén kezdődik a bajnokság. A játékosok individuális terveket kaptak, hogy ne a nulláról kelljen kezdeniük a felkészülést, és nagyon bízunk benne, hogy tavasszal erősebbek leszünk, mint ősszel.”

Az elmúlt időszakban több neves klubnál is jártatok, láttátok hogyan mennek náluk a dolgok. Mi ebből a tanulság, és mik azok a dolgok, amelyeket itt be lehet vezetni, átvenni?

„Az utóbbi időben több csapat, akadémiáját is meglátogattuk: Anderlecht, Dortmund, Arsenal, de kiemelném az auxerre-i akadémiát, ahol tavaly két hetet töltöttünk Borbély Balázzsal és Lépes Gyurival. Tudni kell, a franciák által alapított akadémiák lettek a követendő példa a németek számára, akik precizitásukkal kicsit finomítottak rajta, és azokból indultak el világverő útjukra. A francia akadémiarendszert a legapróbb részletekig tanulmányozhattuk. Az állam támogatja ugyanúgy, mint Németországban. Lehetőségünk nyílt megfigyelni, hogy tizennégy éves kortól egészen tizenkilenc éves korig abszolút profi körülmények között készülhetnek, csak a tanulásra és a focira kell összpontosítaniuk. Minden biztosítva van számukra a legkisebb részletektől: a táplálkozástól, felszerelésről a napi programig. Egy nagyon szigorú rendszerben élnek, de ezek az akadémiák képesek ezzel a szigorú, kőkemény rendszerrel kinevelni játékosokat a francia első osztályba, sőt akár az angol Premier League-be. Hiszen tudjuk, az angol élvonalban is rengeteg francia játékos játszik. Amit át tudunk ültetni, azt át is akarjuk. Fokozatosan a nyolcvan-kilencven százalékát át akarjuk venni, és sok részletet - táplálkozás, felszerelés, pályák, edzésprogramok - példaként kezelni. December elején volt szerencsénk Aljosa Asanović-csal meglátogatni az Arsenal edzőközpontját, ami negyven kilométerre található Londontól egy eldugott kisfaluban. Az U18, U21 és az A-csapat bázisa ez. Mindhárom csapat profi, és többtagú edzői stábbal rendelkezik. Ez egy minden igényt kielégítő központ, ahol minden a játékosok körül forog. A játékosoknak egyetlen dolguk profihoz méltó teljesítményt nyújtani. Reggel megérkeznek autóikon Londonból, és ott vannak papucsban, járnak enni, edzeni, erősítőtermekbe, rehabilitációra. Mivel majdnem mind angol hét, két meccsel, ezért szinte az egész napjukat ott töltik. Több mint 15 pálya áll a három csapat rendelkezésére. Az Arsenal a világ egyik leggazdagabb klubja, így természetesen mi nem velük akarunk versenyezni, de mindenképpen a játékosok individuális hozzáállását, az egyéni törődést, a sérült játékosokkal való egyéni foglalkozást, ezeket a részleteket át lehet venni. Biztos vagyok benne, ezzel effektívebbé tudjuk tenni az itteni munkát is. Ők megmutatják az irányt, amelyet követnünk kell, adnak egy víziót, hogy jó döntéseket hozzunk. Sikerült egy meccset is megnéznünk, méghozzá a győztes, Southampton elleni mérkőzésüket, ahol az utolsó sípszóig harcolva győztek, egy utolsó percben szerzett góllal. Másnap Arséne Wengerrel ebédelhettünk együtt, ami óriási élmény volt. Kisugárzása egy bölcs professzor érzetét kelti az emberben. Nagyon nyugodt, annak ellenére, hogy jelenleg problémák vannak a csapatnál. Egy abszolút magabiztos profit ismerhettünk meg testközelből. Óriási élmény volt a világ egyik legjobb edzőjének bemutatni a DAC-ot, elmeséltem neki röviden a történetünket. Az akadémián volt alkalmunk találkozni az U18-as csapat edzőjével, Frans de Kat-tal, részletesen beszéltünk a programjukról, játékstílusukról. Sikerült beszélnünk Boro Primorac-cal is, aki lassan húsz éve Wenger másodedzője. Ő ismertette az edzésprogramjukat és olyan részleteket, amikre kíváncsiak voltunk.”

 

Zárszóként: közeledik az év vége, hamarosan átlépünk 2015-be. Mit szeretnél jövőre megélni? 

„2015-ben azt szeretném, hogy a DAC még erősebb lábakon álljon, és hogy meglegyen a megfigyelő-hálózatunk, az edzőközpontunk, és egy részletekig kidolgozott játékfilozófiánk, melyet minden csapatunk követni tud. A célunk mindezt nyárig kidolgozni. Ami az A-csapatot illeti: eredmények terén a döntetleneket győzelemmé változtatni. A télen meg fogjuk erősíteni a csapatot, hogy még versenyképesebb, még erősebb legyen. Ami fontos számomra, hogy jövőre több poszton már olyan játékosok szerepeljenek, akik több évre megoldást jelentenek számunkra, és akikkel nagyobb célokat is ki lehet tűzni. Az ifivel szeretnék bajnok lenni és pár játékost beépíteni az A-csapatba. Szóval rengeteg célunk van, és ezen fogunk dolgozni.”