Bati, kezdésképpen mondj, kérlek valamit a karriered kezdetéről, a családodról és az otthonodról.
„Elefántcsontpartból származom, ahol a futballt óriási szenvedély övezi. Kiskoromtól kezdve e sport körül forgott az életem és nagyon gyorsan az életutammá változott. Olyan családban nőttem fel, amely mindig támogatott, még ha nem is volt túl sok mindenünk. A szüleim fegyelemre, kemény munkára és arra tanítottak, hogy sosem adjam fel az álmaimat. Abidjan utcáin kezdtem el focizni, később egy akadémiára kerültem, majd fokozatosan egyre professzionálisabb keretek között fejlődhettem. A futball számomra nemcsak munka, hanem annak is a módja, hogyan képviseljem a családomat, a régiómat és az országomat. Minden egyes mérkőzés lehetőség, hogy megmutassam, amit tanultam. A hazai kezdetek után bekerültem az első professzionális klubomba, ahol megtapasztaltam a keményebb futballt, amely nagyobb hangsúlyt helyez a taktikára és a fizikai felkészültségre.”

18 évesen érkeztél Európába. Mennyire volt számodra nehéz a kezdeti időszak és ki támogatott akkor a leginkább?
„Nem volt egyszerű tizennyolc esztendősen Európába kerülni. Nagy változás volt a család, az ország és az ismerős környezet elhagyása. Főleg az elején voltak kétséggel teli pillanatok, az új nyelv, kultúra és az életstílus. Viszont szerencsém volt és erős támogatóim. A családom és az ügynököm távolról is mellettem álltak és tartották bennem a lelket, hogy továbbra is összpontosítsak. Nagyban a segítségemre voltak a csapattársaim és azoknál a kluboknál dolgozó emberek, amelyekben megfordultam. Nekik köszönhetően képes voltam beilleszkedni és felülkerekedni a nehézségeken. Ma büszke vagyok erre a döntésre, mert közelebb hozott az álmaimhoz és megtanított az önállóságra.”

A Szlovákiába való érkezésed előtt Oroszországban és Örményországban futballoztál. Mi mindent adtak neked az ottani tapasztalatok?
„Annak az időszaknak több tekintetben is nagyon sokat köszönhetek. Oroszországban a labdarúgás fizikailag és taktikailag is nehéz, ami megtanított a nagyobb fegyelemre és a párharcokban alkalmazott erőre. Örményországban technikásabb a játék és taktikailag kevésbé kötött, ami segített a különböző stílusokhoz való alkalmazkodásban. Ami a magánéletemet illeti, ezek a tapasztalatok megtanítottak az önállóságra és az új környezetbe, a nyelvre és a kultúrába való gyors beilleszkedésre. Ez manapság Szlovákiában is rendkívül hasznos számomra.”

A nyár végén érkeztél a DAC-hoz, ám adminisztratív akadályok miatt nem szerepelhettél azonnal. Hogyan élted meg azt az időszakot?
„Őszintén szólva, nagyon nehéz volt. Lelkesen és eltökélten érkeztem, ám a mérkőzéseken nem léphettem pályára. Egy játékos számára frusztráló, ha minden nap keményen edz, de nincs lehetősége a pályán is megmutatnia magát. Hiányzik a ritmus és a játékból fakadó érzelem. Igyekeztem azonban a dolog jó oldalát nézni és még keményebben dolgoztam az erőnléti és taktikai szempontból, figyelemmel követtem a mérkőzéseket és elsajátítottam az edző által elvártakat. Mentálisan is erősebbé tett ez az időszak, mert megtanultam türelmesnek lenni.”

Megszoktad már Dunaszerdahelyt? Milyen kihívásokkal szembesül itt egy fiatal afrikai labdarúgó?
„Nagyon jól érzem magam a városban. Az első naptól éreztem a klub, a csapattársak és a szurkolók támogatását, ami sokat segített. Természetesen akadnak kihívások, főleg az időjárás, mivel a tél itt teljesen más, mint Afrikában. Továbbá megemlíthetem a nyelvet és a kultúrát, amelyet szoknom kell. És ide tartozik a családtól való távolság is. Fokozatosan azonban egyre egyszerűbbé válnak a dolgok és ezek a tapasztalatok erősebbé tesznek.”

Az A-csapat színeiben decemberben a Nagyszombat ellen (3:1) mutatkoztál be tétmérkőzésen, majd rögtön ezután Zólyombrézóban is lehetőséget kaptál. Hogyan emlékszel vissza azokra az összecsapásokra és az őszi idény végére?
„A Nagyszombat elleni rangadó mindig különleges marad számomra. A büszkeség, az érzelmek és az enyhe nyomás kombinációja volt az a meccs. Pályára lépni, érezni a vezetőedző bizalmát és hozzájárulni a sikerhez felejthetetlen érzés. A zólyombrézói tapasztalat másról szólt, az ottani inkább taktikai és védekező jellegű teljesítmény volt, de ugyanolyan fontos győzelmet arattunk. Megmutattuk a jellemünket és három pontot szereztünk. Az egy újabb értékes tapasztalat volt számomra.”

A tavasz nem indult ideálisan számodra, rögtön az első fordulóban mindössze két percet töltöttél a pályán a Slovan ellen, majd a kiállítás sorsára jutottál. Mire tanított meg az a bizonyos pillanat?
„Rendkívül kemény volt az a momentum, mindig nehéz elfogadni, ha a pályára lépése után ilyen hamar piros lapot kap egy játékos. Frusztrációt és csalódottságot éreztem, az idő múlásával azonban ez is segített a fejlődésben. Megtanultam jobban kezelni az érzelmeimet és higgadtnak maradni. A legfontosabb, hogyan reagálunk az ilyen szituációkra. Az edzői stáb és a csapattársak segítségével erősebben tértem vissza.”

Az eltiltásod lejárta után a kezdőcsapatba küzdötted magad. Mit mondanál erre?
„Új kezdetként tekintettem rá. Még többet dolgoztam, hogy megmutassam: képes vagyok az együttes segítségére lenni. Nagyon örülök a kezdő tizenegybeli helyemnek, ugyanakkor ez egy komoly felelősség is. A trénerek és a klub bizalma nagyon fontos, önbizalmat és motivációt merítek belőle. Most az a legfontosabb, hogy konzisztensen a lehető legjobban teljesítsek.”

A Slovan elleni hétvégi összecsapás a hatodik volt számodra a Niké Ligában, sorozatban harmadszor abszolváltál 90 percet. Miként élted meg az égszínkékek elleni rangadót?
„Rendkívül intenzív találkozó volt, amelyen a részletek és mindegyik párharc volt a döntő. Taktikailag nagyon kemény megmérettetés volt, maximális összpontosítással kellett futballoznunk. Kiváló volt a hangulat, a szurkolók hajtottak minket előre. Pont az ilyen találkozókon érti meg az ember, mit is jelent a rangadó fogalma, miért is futballozik és szereti ennyire a játékot. Bár az eredmény miatt szomorúak lehetünk, de az ilyen összecsapások által fejlődhetünk.”

Vasárnap ismét odahaza lépünk pályára, ezúttal azt a Nagymihályt fogadjuk, amely legutóbb képes volt legyőzni a Zsolnát. Milyen találkozóra számítasz?
„Nagyon intenzívre. Az lesz a legfontosabb azonban, hogy magunkra összpontosítsuk és a saját fegyvereinkkel, játékstílusunkkal kerekedjünk az ellenfél fölé.”

Egyébként hogyan készülsz fel azokra az ellenfelekre, amelyek ellen még nem futballoztál?
„Igyekszem odafigyelni minden egyes részletre és nagyon alaposan felkészülni. Az edzéseken különféle játékhelyzeteken dolgozom és a mentális felkészülésre is hangsúlyt fektetek, elképzelem a meccs különféle forgatókönyveit. Fontos a regeneráció, a megfelelő étkezés és a minőségi alvásidő is. Ezek fizikálisan és mentálisan is képesek felkészíteni.”

A 20 éven alatti korosztályos válogatottban már képviselted Elefántcsontpartot. A felnőtt nemzeti csapatról is álmodozol?
„Mindenképpen. Már az U20-as kategóriában is megtiszteltetés volt pályára lépni hazám színeiben, de az újabb lépés megtétele a célom. A felnőtt válogatottbeli szereplés egy megvalósult álmot jelentene számomra. Minden egyes nap dolgozom magamon, hogy kiérdemeljem ezt a lehetőséget. A legmagasabb szinten képviselni a hazámat óriási motivációt jelent számomra.”