Hatalmas várakozás előzte meg a mai mérkőzést, melyre már délután három órától tömött sorokban érkeztek a szurkolók. Minden adott volt ahhoz, hogy igazi futballünnep kerekedjék az új stadionban. A játékosok 1500 sárga-kék léggömb égbe eresztése mellett sorakoztak fel a kezdéshez, a hangulat ekkor már valóban felfokozott volt, és az első félidőben sem lankadt. Erről elsősorban a DAC játékosai gondoskodtak. A srácok remekül kapták el a mérkőzés fonalát, egyik helyzetet alakították ki a másik után. De menjünk sorjában. A 8. percben Štepanovský és Huk került ordító helyzetbe a trencséni kapu előterében, de kimaradt mindkét ziccer. Nagyjából tíz perc elteltével ismét gólt kiálthatott volna a megtelt stadion. Ekkor előbb Ľupták, majd Brašeň előtt adódott gólszerzési lehetőség. A 25. percben már áthaladt a labda a gólvonalon, a játékvezető azonban les címén érvénytelenítette Štepanovský találatát, noha ő maga nem volt lesen, Vida viszont nem tudta elhitetni a bíróval, hogy vétlen volt. A vendégek az első harminc percben jóformán csak a védekezéssel voltak elfoglalva, legjobbjuknak a kapus Šemrinec bizonyult, aki rendre megakadályozta, hogy mi gólt kiáltsunk. Pedig megtehettük volna ezt a 36. percben is, amikor Kontár fejéről a kapufára pattant a labda, onnan pedig vissza a mezőnybe. Egy perccel később már Kalu tette próbára Slávikot, kapusunk azonban a helyén volt. Az első félidőben így nem született gól, viszont elmondható, hogy nekünk nagyobb és több helyzetünk is volt, mint a címvédőnek.

A második játékrész elején még inkább zuhogni kezdett az eső, bár mi igazából gólzáporra készültünk. Természetesen hazai gólokkal. Várakozásaink ellenére a Trencsén aktívabban kezdte a második 45 percet, jobban járatta a labdát, mint korábban, labda nélküli futásra kényszerítve bennünket. Mégis Simon Pambou előtt adódott óriási lehetőség, amikor Štepanovský jobb oldalról érkező beadását fejelte nem sokkal Šemrinec kapuja mellé. Az 58. percben a Trencsén holland légiósa, Janga kezdhette volna meg a gólgyártást az új stadionban, de szerencsére az ő fejese is mellé szállt. Sokáig a középpályán zajlott a játék, a címvédő nem a tavalyi formáját mutatva játszott, és szerencsére mi sem. Nagy akarással küzdöttünk, s ennek a 72. percben meg is lett az eredménye, amikor Zsivkovics szépségdíjas találata robbantotta fel a stadiont – 1:0. Az előkészítéséért Vidáé az érdem. Remekül cselezve játszotta magát tisztára a bal oldalon, majd egy Sarral megjátszott kényszerítő is belefért, mielőtt a jobb szélen felfutó szerb játékosunkhoz passzolt, aki elemi erővel varrta a labdát a hálóba. Negyed órával a vége előtt a szakadó eső ellenére óriási hangulat uralkodott a lelátókon, amit még mindig lehetett fokozni. Mivel mással, mint egy újabb góllal. A kinyílt vendégvédelmen Ľupták találta meg a rést, aki a hosszabbítás első percében remekbe szabott lövéssel állította be a 2:0-s végeredményt. Indulhatott a fieszta.

Fantasztikus győzelmet arattunk a címvédő felett. A félkész stadion nyitómérkőzésen nem unatkoztak sem a játékosok, sem a szurkolók. A végig szakadó esőben lejátszott találkozón az első félidőben több alkalommal is gólhelyzetbe kerültünk, míg az odaadás nélkül játszó vendégeknek nem sok lehetőségük akadt. A szurkolói támogatással és a nagyobb akarattal aztán a második 45 percben törtük meg a gólcsendet, Zsivkovics és Ľupták találatával valóban ünneppé varázsoltuk a stadionavatót. Folytatás egy hét múlva, ugyanitt, ugyanebben az időben, amikor is a nagymihályiakat látjuk vendégül.  

László Csaba (DAC): „Ez a mai a csapat győzelme, de szeretném elmondani, hogy a Trencsénnek remek csapata van, remek játékosokkal. Ahogy a kollégám is említette, a pályán kell hagyni a szívet-lelket, mert ez vezet a győzelemhez, és mi ennek köszönhetően tudtunk ma nyerni. Sikerült a pályára átültetnünk a szurkolás erejét. Készültünk a Trencsén ellen, nyomás alatt tartottuk őket a középpályán. Azt játszottuk, amit elképzeltünk, főleg az első félidőben. Aztán a másodikban kissé kiengedtünk, de megszereztük a vezetést. Majd mikor a gólunk után az ellenfél kinyílt, kérdéses volt, hogy kiegyenlít-e vagy mi növeljük a góljaink számát. Köszönet jár a klub tulajdonosának a kiépített infrastrukturális háttérért. A mi feladatunk az, hogy olyan focit játszunk, amely felnő ehhez az infrastruktúrához és a DAC szurkolóihoz, akik fantasztikusak voltak.”

Martin Ševela (Trencsén): „Nem vagyok elégedett, sem a játékkal sem az eredménnyel. Az első félidőben egyáltalán nem az történt a pályán, amit elképzeltünk, nem voltunk veszélyesek a széleken. Cserékkel igyekeztem felrázni a csapatot, és paradox módon a hazaiak épp akkor szerezték meg a vezető találatot, amikor mi irányítottuk a játékot. A szív és a lélek ma nálunk csődöt mondott, ez a kettő az alap pillére a győzelemnek, s nálunk ma mindkettő hiányzott, a sárga-kékeknél viszont megvolt, így a győzelmük is megérdemelt.”