Tomáš, gratulálunk a válogatottbeli meghívóhoz. Hol és hogyan tudtad meg, hogy te is tagja leszel az utazó keretnek?

„Éppen Berlinben vagyok látogatóban egykori csapattársamnál, Ondrej Dudánál. Itt hívott fel a válogatott technikai vezetője, Róbert Tomaschek, aki elmondta, hogy meghívót kaptam a nemzeti tizenegy edzőtáborába. Fantasztikus hír ez számomra, a legszebb ajándék, amit a fa alá kaphattam. Nagyon nagyra értékelem. Remek érzések vannak bennem, valóra vált egy gyermekkori álmom. Be akarom bizonyítani, hogy jogosan kaptam meghívót.”

Kik gratuláltak legelőször?

„Édesanyám, édesapám, barátnőm és a barátok, akik mellettem voltak, mikor megtudtam a remek hírt.”

Szerepeltél már az utánpótlás-válogatottban, de ez az első meghívód a felnőtteknél. Mit vársz a leginkább?

„Mindent, de főleg a mérkőzéseket, amelyek az edzőtábor csúcspontjai. És természetesen a meleg éghajlatú országot is. Az lesz a legfontosabb, hogy csapatként legyünk sikeresek, és mindegyik találkozónkat megnyerjük. Az már csak hab lenne a tortán, ha sikerülne gólt is szereznem.”

A két felkészülési mérkőzés közül (január 8-án Uganda, négy nappal később pedig Svédország lesz az ellenfél) valószínűleg csak az első lesz hivatalos válogatott összecsapás. Gondoltál már arra, hogy lehetőséged nyílt hivatalosan is pályára lépni a válogatottban?

„Igen, tudatosítottam ezt, és remek érzéssel tölt el. Amióta csak futballozom, mindig is a válogatott volt az álmom. Nem akarom, hogy a válogatottbeli fellépésem csak egy röpke epizód legyen. Be akarom bizonyítani a szövetségi kapitánynak, hogy a jövőben is számolhat velem.”  

Kinek jár köszönet a gyermekkori álmod megvalósulásáért?

„Nagyon hosszú a lista. Kiemelném a családomat és a barátnőmet, ők támogatnak és mellettem állnak jóban-rosszban.”

Nem mehetünk el szó nélkül amellett a téma mellett, amely az egész világot megrendítette - tegnap este éppen Berlinben történt egy terrortámadás. Te is jártál a karácsonyi vásárban, ahol a tragédia történt? Milyen a hangulat a városban?

„Nem jártam ott. Futni voltam, de a barátaim elmentek megvacsorázni, és két perccel a tragédia után mentek el a helyszín mellett. Az autóból halottakat láttak. Ez egy katasztrófa. Szomorú a hangulat, ám annak örülünk, hogy a baráti társaságunkból senkinek nem lett semmi baja. Azóta nem voltunk sehol, tehát nem tudom, mit csinálnak az emberek vagy a rendőrség. Jelenleg az interneten követjük az eseményeket.”

Tomáš Huk a Szlovákia-Csehország U21-es válogatott mérkőzésen, 2015. április 29-én. (TASR-felvétel)