Braňo, mutatkozz be, kérlek, a DAC-szurkolóknak, akik ősszel az utolsó hazai mérkőzésen az ellenfél csapatkapitányaként láthattak. Milyen játékost igazoltunk a személyedben?

„Becsületes, küzdeni tudó játékost, aki szívvel játszik és mindig nyerni akar. Bízom benne, hogy elégedettek lesznek velem.”

Mit árulsz el a pályafutásod kezdeteiről?

„Korponán születtem, de Tótpelsőcön élünk, és itt is kezdődött a pályafutásom. Nyolc éves koromig játszottam itt, utána Besztercebányára kerültem. Elégedettek voltam velem, és az átigazolásom után végigjártam az összes ifjúsági kategóriát, majd sikerült érvényesülnöm a felnőtt csapatban is. Lényegében az egész pályafutásom Besztercebányán töltöttem. A legfelső osztályban Štefan Zaťko edző alatt debütáltam 2011-ben.”

Te voltál a Besztercebánya egyetlen játékosa, aki ősszel az összes mérkőzésen pályára lépett, és csapatkapitányként az edzők több pozíción is bevetettek. Melyik poszton érzed a leginkább otthon magad?

„Tekintve a besztercebányai helyzetet, játékos hiányban szenvedtünk, így minden posztra csak egy emberünk volt. Fiatal csapat voltunk, hiányzott a konkurencia, és ha valaki megsérült, nem volt ki pályára lépjen. Éppen ezért az edző több variációt is kipróbált, és leginkább engem tologatott a pályán. Az ifjúsági csapatokban jobbhátvédet játszottam, de a szívem mindig középre húzott, és véleményem szerint ez a poszt ül nekem a legjobban.”

Hogyan kerültél a DAC-hoz?

„Az őszi, dunaszerdahelyi egymás elleni találkozó után szólítottak meg, és lényegében egész decemberben kapcsolatban maradtunk. A klub nagyon korrekt módon tárgyalt, és ez végül meg is győzött.”

Ezért is részesítetted előnyben a DAC-ot a Jihlavával szemben, mellyel január elején elkezdted a felkészülést?

„Jihlavába azzal a céllal mentem, hogy megnézzem, miképp működik a cseh liga, de ott sehogy sem köteleztem el magam. Inkább afelé hajlottunk, hogy ide igazolok, hiszen ambiciózus a tulajdonos, a vezetéssel nagyon jó volt tárgyalni, és a klubnak kiváló szurkolói bázisa van. A hazai találkozókra nagyon sok ember látogat ki, és ez vonz a leginkább.”

Milyen szerződést kötöttél a klubbal?

„Éppen ma írtam alá egy hároméves szerződést, 2017 végéig. Segíteni akarok abban, hogy a csapat meginduljon felfelé a táblázaton és meglátjuk, mit hoz a jövő. Legjobb lenne kijutni az európai kupaporondra…”

Beszéltél az edzőkkel a csapat céljairól?

„Beszéltem az edzőkkel, és azt mondták, hogy a cél feljebb lépni a tabellán. Úgy gondolom, jó a csapat és képesek vagyunk bejutni az első ötbe.”

Egy játékos számára mindig pozitív dolog, ha egy edző akarja őt a csapatában tudni…

„Természetesen ez is egy fontos nézőpont volt. Az edző bizalma minden játékos számára egy alapdolog, hiszen a folyamatos játéklehetőséget látja benne. Ha az edző bizalmat szavaz nekem, igyekezni fogok meghálálni neki.”

Melyik játékost ismered az öltözőből?

„Több srácot is ismertem, hiszen játszottunk egymás ellen, ráadásul itt van majdnem a fél Besztercebánya (nevet)… Néhányukkal beszéltem is, és csak pozitívumokat mondtak. Azzal a tudattal érkeztem, hogy itt minden úgy működik, ahogy kell. És erről most a saját szememmel is meggyőződöm.”

Hogy érzed magad nálunk?

„Kellemes a környezet, kellemes emberekkel találkozom, nagyon elégedett vagyok. A srácok körbevezettek, most lakást keresek, szóval egyre otthonosabban mozgok itt. Remekül érzem magam.”

Hol laksz pillanatnyilag?

„Egyelőre a stadion egyik apartmanjában, de a hét folyamán el akarnám intézni a szállást, hogy teljesen az edzésekre és a mérkőzésekre koncentrálhassak.”

A hozzád közel állók közül ki fog drukkolni neked a stadionban?

„A szüleim már mondták, hogy nem hagynak ki egy hazai találkozót sem. Így volt ez Besztercebányán is, bár most egy picit messzebb kell utazniuk. De azért is kerestem nagyobb lakást, hogy nálam alhassanak. Ők velem örülnek és boldogok, mert ha Jihlavára igazoltam volna, akkor még többet kéne utazniuk. Rajtuk kívül természetesen a barátnőm is élőben drukkol majd.”

Térjünk még vissza a novemberi DAC-Dukla találkozóhoz, amely gól nélküli döntetlennel ért véget. Hogyan emlékszel vissza rá?

„Az első félidő még elég kiegyenlített volt. Azzal jöttünk ki a második félidőre, hogy folytatnunk kell azt a játékot, de három perc elteltével kiállították a középső védőnket. Át kellett szervezni a csapatot, és utána már nagy nyomás alatt voltunk. Sokszor szerencsénk is volt és a kapusunk, Peťo Boroš is több alkalommal mentette meg a csapatot a góltól, ő valószínűleg élete legjobb meccsét játszotta. Számunkra az a pont aranyat ért, míg a DAC pontokat vesztett, mert nem használta ki a helyzeteit. Akár 5:0 is lehetett volna, ha a hazaiak belövik a helyzeteket.”

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lesz tavasszal a nevelőklubod ellen pályára lépni?

„Biztosan egy különös meccs lesz számomra, hiszen kiskorom óta ott játszottam. Már megnéztem, május 9-én lesz. A volt csapattársaim is írtak, hogy már várják az összecsapást. Ilyen a foci, változásokat hoz, és igyekszem győzelemhez segíteni azt a csapatot, melynek színeit viselem.”

Mit jelent számodra a futball?

„Többé-kevésbé mindent. Gyerekkorom óta focizom, ez a munkám és a hobbim is. Szeretettel csinálom és remélem, hogy még hosszú évekig fogom élvezni és élni belőle. Örülök, hogy erre a pályára léptem.”