Tavalyelőtt a hatodik, tavaly a negyedik, idén pedig ismét a hatodik helyen végzett a DAC B a III. vonalban. Hogyan sikerült az idény abból a szempontból, hogy a tartalékegyüttes célja felkészíteni a játékosokat az első csapat számára?

„Úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk a helyezésünkkel. Nehéz összehasonlítani az egyes szezonokat, hiszen teljesen különböző volt a játékoskeretünk. Ebben az idényben ősszel szerepeltünk jobban, ami természetes, hiszen télen lényegében az egész keret kicserélődött, és a távozókat nem sikerült teljesen pótolnunk. A felnőttcsapatból és az ifjúsági gárdából érkező labdarúgók segítségére voltunk utalva, viszont nekik is megvoltak a gondjaik a sérülésekkel. Ezért a mérkőzésre nevezett kezdő tizenegyet szinte mindig csak az utolsó pillanatban tudtuk összerakni. A srácok viszont megküzdöttek a helyzettel, és remekül helyt álltak, sok jó meccset játszottunk. A fiatal labdarúgók számára ez egy jó iskola volt, sok értékes tapasztalatot szereztek. Ennek azonban gyakran az volt az ára, hogy a mérkőzések végén kapott gólokkal úsztak el a pontok. Belekóstolhattak a felnőtt labdarúgásba, és a jövőben ez mindenképp hasznos lesz számukra.”

A szezon közben sok játékos megfordult a kezed alatt. Minden szurkolót érdekel, hogy a csapatból kinek van esélye arra, hogy a Fortuna Ligában is megmutathassa magát?

„Tényleg sok futballista viselte idén a DAC B mezét. Néhányan stabil tagjai a felnőttcsapatnak, néhányan a második ligás együttesek húzóemberei, ami edzőként egy örömteli hír a számomra. Másrészt, olyanok is lehetőséget kaptak, akik nem játszottak sokat az ifjúsági csapatban, és így legalább megvoltak a játékperceik – ez nagyon fontos főleg a fiatal srácoknál, akiknek minden héten pályán kellene lenniük. A kispadon vagy a lelátón még senki sem fejlődött. Az edzés egy dolog, de a tétmérkőzést semmilyen gyakorlás sem helyettesítheti. Természetesen örülnék annak, ha mindannyian felkerülnének az élvonalba, ám őszintén ki kell jelenteni, hogy nem mindenkinek van rá potenciálja. Van néhány tehetséges futballistánk, de még idő kell nekik. Mindent fel kell áldozniuk a foci érdekében, szerénynek kell lenniük, jól kell edzeniük és meccseket játszaniuk annak érdekében, hogy fejlődjenek és megküzdhessenek a felnőttcsapatbeli helyükért.”

A szlovák U16-os válogatotthoz távozol. Mit vársz az új munkádtól és hogyan tekintesz vissza a Dunaszerdahelyen eltöltött éveidre?

„Játékosként jó és rossz dolgokat is átéltem a DAC-ban. Az új klubtulajdonos ideje alatt két évet dolgoztam edzőként. Hálás vagyok azért a lehetőségért, amit itt kaptam és főleg azoknak az embereknek köszönöm, akiktől kaptam. Semmiképpen sem könnyű a távozás – főleg így, hogy az Európa-ligában szerepelhet a DAC -, de nem gyakran jön ajánlat a válogatottól, és ha jön, akkor azt nem lehet visszautasítani. Köszönetet kell mondanom a tulajdonos úrnak, aki az élő szerződésem ellenére elengedett. A válogatott egy új kihívás és nagy motiváció a számomra. Egy kicsit más lesz, mint a klubbeli mindennapi munka, de már várom. Két év alatt rengeteg jó munkát végeztek el a klubnál – a sport és az infrastruktúra szempontjából is. Szurkolok a DAC-nak és bízom benne, hogy a klub nagy pillanatai még csak előttünk állnak. Végezetül a srácok nevében is köszönetet szeretnék mondani mindenkinek a klubban, akik naponta foglalkoztak velünk.”