Öt hosszú hét után végre visszatértünk otthonunkba, a modernizált MOL Arénába! A szokatlanul hosszú szünet alatt stadionunk új világító- és hangtechnikát, valamint modern reklámpaneleket kapott, így megújulva, még színvonalasabb környezetben fogadhattuk a tabella tizedik helyén álló Rózsahegy együttesét a Niké Liga 12. fordulójában, az alapszakasz második felének elsőmérkőzésén.

A visszatérésre nem is érkezhettünk volna jobb formában: a mezőny egyetlen veretlen csapataként, a legutóbbi, Zsolnán aratott 3:2-es bravúrgyőzelmünknek köszönhetően már ötpontos előnnyel, büszkén vezettük a bajnoki tabellát. Ám ahogy vezetőedzőnk, Robert Klauss a találkozó előtt emlékeztetett: a nyitófordulóban játszott 1:1-es rózsahegyi meccsen már tapasztalhattuk az ellenfél erejét.

Most azonban nem teketóriáztunk, már a kezdő sípszótól magunkhoz ragadtuk az irányítást, és az 5. percben meg is született az első gyors találat: Gagua játszott le egy mintaszerű kényszerítőt Trusával a tömörülő védelem közepén, majd a tizenhatosból mesterien lőtt a kapuba – 1:0.

Bár a 12. percben Hranoš megpattanó lövésénél Filipe lábbal bemutatott bravúrja kellett a kapott gól elkerüléséhez, a válaszunk lehengerlő volt. A 15. percben Trontelj szögletére Nemanič emelkedett felhőkarcolóként, és védhetetlenül fejelte a hálóba a másodikat – 2:0.

A második gól után is mi irányítottuk a játékot, többet birtokoltuk a labdát, és sorra dolgoztuk ki a helyzeteket. A 18. percben Gagua kissé kisodródva próbálkozott, de Krajčírik ezúttal jól zárta a szöget. A 20. perc táján már kétgólos előnyünk birtokában is magabiztosan futballoztunk, a MOL Aréna közönsége pedig szemrevaló támadásokat láthatott.

A srácok láthatóan élvezték a futballt: a 23. percben Trontelj bombaerős lövését Krajčírik még csak maga elé tudta ütni, Trusa első fejese ismét a kapusban akadt el, a második kipattanót viszont csatárunk néhány centiről már begyötörte – 3:0 – megszerezve idei kilencedik bajnoki gólját. Egy biztos, mi már elküldtük Matej telefonszámát Vladimír Weissnek, a szlovák válogatott szövetségi kapitányának.

A 25. percben a B-közép az 1956-os forradalom 70. évfordulójára emlékezett a lelátón „A szabadságért harcoltak, a hazáért haltak!” molino kifeszítésével, a pályán pedig folytatódott a dunaszerdahelyi gála: a 33. percben Owusu saját térfélen elkövetett labdaszerzése és Trusa remek továbbítása után Ramadan indult meg, beforgatta védőjét, majd hajszálpontos lövéssel tette fel a koronát az első félidei teljesítményre – 4:0. Ramadan Trusát üldözi a góllövők versenyében, szír játékosunknak ez volt a nyolcadik találata.

A félidő hátralévő részében Blažek távoli bombájával és Owusu egyéni cseleivel is veszélyeztettünk, a játékrészt lezáró sípszó előtt pedig még a rózsahegyi Hranoš is eljutott lövésig, de Filipének nem okozott meglepetést. A közönség zúgó "Ki a jobb? – Dé-Á-Cé!" skandálása mellett, abszolút megérdemelten, megnyugtató és kiütéses, négygólos előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.

A szünetben mindkét szakvezető kettős cserét hajtott végre: Robert Klaussnál Bationo helyére Diongue, Owusu helyére pedig Sylla érkezett. A második félidő elején a vendégek próbáltak aktívabbak lenni és mezőnyfölényt kialakítani, de fegyelmezett védekezésünk hiba nélkül állta a sarat. Az 55. minutumban Ouro mutatott be egy blokkolást Luterán hatalmas lövésénél, majd az 58. percben Selecký veszélyes, rövid sarok felé tartó kísérleténél kapusunk, Filipe zárta remekül a szöget, szögletre tenyerelve a labdát.

A 66. percben újabb kettős cserével frissítettünk: Trusát és Ourót váltotta Šafranko – akit a 4680 fős közönség és a B-közép hatalmas tapssal és nevének skandálásával köszöntött kilenc év utáni visszatérése alkalmából – valamint Jenčuš. Nem kellett sok idő az első helyzethez: a 67. percben a norvég Juklerod bődületes kapufát lőtt, megrengetve a kaput!

Néhány szempillantással később Šafranko gólpasszal hálálta meg a közönség fogadtatását. Szélről érkező beadását Trontelj kíméletlenül vágta Krajčírik kapujába, megszerezve ezzel az ötödik találatunkat – 5:0. A hajrában tovább élveztük a mérkőzést: a 80. percben az öreg róka és a fiatal titán, vagyis Šafranko és Jenčuš játszott össze szépen egy kényszerítő során, ám az akció nem zárult lövéssel. A Rózsahegy eközben csupán gyenge próbálkozásokig jutott.

A találkozó utolsó harmadában már a "Ki a jobb? – Dé-Á-Cé!", a "Játszik a DAC!" és a bajnoki címért harcra buzdító rigmusok zengtek a megújult MOL Arénában. A játékvezető a sportszerű mérkőzés végén egyetlen percet sem hosszabbított, így a megérdemelt 5:0-s kiütéses győzelemmel zártuk a hazai visszatérést!

Csapatunk továbbra is veretlenül, magabiztosan vezeti a Niké Liga tabelláját. Most pedig jöhet az angol hét: szerdán Kassára látogatunk a 3. forduló pótlásra, majd vasárnap, mindenszentek napján Besztercebányán lépünk pályára!

Edzői értékelés:

Robert Klauss (DAC 1904): „Természetesen boldogok vagyunk, remek esténk volt. Hazai pályán nyertünk, és végre visszatérhettünk a saját stadionunkba. Öt hete nem játszottunk otthon, ezért már nagyon vártuk ezt a mérkőzést, és élveztük, hogy ismét a saját közönségünk előtt futballozhattunk. Az első félidő igazán meggyőzőre sikerült, remekül kezdtük a találkozót. Sok energiát mozgósítottunk, és már az első helyzetünkből gólt szereztünk, ami mindig jó kezdés. Ezután egyre magabiztosabbá váltunk, és rövid időn belül megszereztük a második, a harmadik, majd a negyedik találatunkat is. Így már fél óra elteltével kényelmes előnybe kerültünk. A második félidőben igyekeztünk takarékoskodni az energiánkkal, hiszen szerdán újabb mérkőzés vár ránk. Természetesen szerettünk volna még több gólt szerezni, de ez már nem sikerült. Egy találatot azért még elértünk, így ezzel is elégedettek lehetünk. Összességében remek este és nagyszerű mérkőzés volt. Büszke vagyok a fiúkra, amiért ilyen jól teljesítették a feladatukat. A Rózsahegy ugyanis egyáltalán nem könnyű ellenfél, hiszen általában jól védekezik. Az első, idegenbeli találkozónkon 1:1-es döntetlent játszottunk velük, és akkor is megmutatták, hogy erős csapatot alkotnak. Jól tudják, hogyan kell mélyen, zártan és passzívan védekezni, az ilyen védelem ellen pedig nem könnyű megtalálni a réseket. Nekünk azonban sikerült feltörnünk a védelmüket, ezért különösen büszke vagyok a fiúkra.”

Jaroslav Köstl (Rózsahegy): „Nehéz, nagyon nehéz mérkőzés volt. Szerettünk volna aktívan és bátran futballozni, és úgy gondolom, ez sikerült is. Nekünk volt a találkozó első helyzete, sajnos azonban olyan szituációkból jöttek a hazai találatok, melyekből egyszerűen nem szabadna gólt kapnunk. Az elsőnél, ha úgy tetszik, kettő a hat ellen alakult ki a helyzet, a második szögletből született, a harmadikat a saját labdakihozatalunkból kaptuk, a negyedik pedig egy saját támadásunkból indult. Tudtuk és láttuk, hogy az ellenfél rendkívül gyorsan vált védekezésből támadásba. Az első félidő olyan volt, mintha két különböző dimenzió csapott volna össze: kisfiúk álltak szemben a tankokkal. Természetesen az én felelősségem is az eredmény, hiszen aktív futballra törekedtünk, az ellenfél pedig kihasználta a lehetőségeit. Talán éppen ez jelentette a legnagyobb különbséget a két csapat között. Úgy gondolom, különösen a második félidőben nekünk is voltak az ellenféléhez hasonló helyzeteink. Mi azonban nem tudtuk ezeket értékesíteni, míg a másik oldalon higgadtan kihasználták a lehetőségeket. Gyakorlatilag szinte minden helyzetükből gólt szereztek. Másfelől viszont éppen ezért játszanak ezek a futballisták ezen a szinten, és ezért keresnek ennyi pénzt. Számunkra természetesen borzasztó ez az eredmény. Egyrészt a mérkőzés összképe miatt, másrészt azért, mert a végeredmény akár kedvezőbben is alakulhatott volna. A szünetben, négygólos hátrányban úgy gondolom, a csapat felállt, és volt egy olyan periódusunk, amikor akár szépíthettünk is volna. Lehetett volna 4:1 vagy akár 4:2 is. Tudjuk, hogy akkor is vereséget szenvedtünk volna, de egészen másképp festett volna a végeredmény. Elég megnézni a statisztikákat, azok is jól mutatják a különbséget. Az ellenfél a játékosai minőségének köszönhetően gólra váltja a helyzeteit, és a kapu valamelyik sarkába lövi a labdát. Mi hasonló helyzetben a lelátó tizenhetedik sorába rúgjuk. Ebben van igazán nagy különbség a két csapat között. Gratulálok a hazaiaknak! Nekünk pedig most a lehető leggyorsabban fel kell emelnünk a fejünket, és tovább kell lépnünk.”

ÉLŐ SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS

DAC 1904 - MFK RUŽOMBEROK 5:0 (4:0)
Niké Liga, 12. forduló, MOL Aréna, Dunaszerdahely, 2026. 10. 24., 19:00
Játékvezetők: Kráľovič - Poláček, Halíček
Nézőszám: 4 680
Gólszerzők: 5. Gagua, 15. Nemanič, 23. Trusa, 33. Ramadan, 70. Trontelj
Sárga lap: lapok nélkül
DAC 1904: Filipe - Trontelj, Blažek (K), Nemanič, Juklerod - Owusu (46. Sylla), Ouro (66. Jenčuš), Bationo (46. Diongue), Ramadan - Trusa (46. Šafranko), Gagua (75. Kabić)
Rózsahegy: Krajčírik - Köstl, Marušin, Mojžiš - Kostka, Luterán, Bačík (71. Jevoš), Selecký - Tučný (46. Lavrinčík), Hladík (K) (46. Grgić), Hranoš (71. Koubek)

A mérkőzés statisztikái: