Király Gábor élete első válogatott meccsén 11-est hárított, ezután még 107-szer állt a magyar labdarúgó-válogatott kapujában, többek között a 2016-os EB mérkőzésein. Pályafutása nagy részét külföldön töltötte, Németországban és Angliában is légióskodott. Még aktív játékosként hozta létre saját sportegyesületét, ahol nemcsak a labdarúgás, hanem számos egyéb sportág is helyet kapott. Igazi példakép!
Ahogy ő fogalmazott: „Példaképek mindig kellenek, mindenkinek, nemcsak a sportolóknak. Ha fáradtak, kedvtelenek vagyunk, egy megfelelő példakép ott állhat előttünk, aki ösztönöz, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő, az ő útját szeretném járni.”
Hangsúlyozza azonban, hogy ,,számunkra megfelelő, elérhető példaképeket keressünk, akiknek nemcsak a sikereiket kell látni, hanem azt a rengeteg munkát is, ami mögöttük van, a hozzáállásuk is követendő, fontos felismerni, hogy a siker nem azonnal jön.”
Király Gábor rendszeresen tart előadást a motivációról, különböző korosztályoknak és különböző szektorokban, célja, hogy minden esetben az adott közönség nyelvén tudja elmondani, mi az állandó megújulás titka, miként lehet a legjobb teljesítményre törekedni, hogy lehet nyomás alatt teljesíteni. Mindez azonban nemcsak a sportéletben fontos, hanem ahogy ő fogalmaz: „Ez egy óriási kihívás számomra, hogy sport által tapasztalt dolgokat, hogy tudom visszafordítani az emberek hétköznapjaiba. A hétköznapi életben is vannak problémák, melyeken túl kell lendülni.“ A rendszeres sportolás elsődleges feladata, hogy kikapcsoljon a mindennapi stresszből, hogy „ne csak az agy, a szív is dolgozzon, törekedjünk az egyensúlyra fizikai és szellemi szinten is. Bármilyen mozgástevékenység jóleső érzéssel tölthet el, ha teljesítünk egy célt, megdolgozunk a jutalomért.”
Tapasztalatai szerint sok gyerek sportágról sportágra vált, „én a gyerekkoromban pl. szerettem focizni, de mellette kézilabdáztam és atletizáltam – iskolai szinten, de a foci mindig megmaradt. Mindhármat csináltam, nem váltogattam. Fontos, hogy ki mennyire türelmes. Az edző utat tud mutatni, de nem tud a gyerek helyett edzeni, futni vagy védeni. A gyerekeknek kell felismerni, miképp kell a pályán érvényesülni. Hiába tehetséges valaki, ha otthon ül és nem csinál semmit. Ha valaki kevésbé tehetséges, de szorgalmas, velük lehet igazán dolgozni és nagyon sok dolgot megtanítani.”
Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a tehetség önmagában nem elegendő, minden nagy siker mögött erős akarat, elszántság és rengeteg munka áll.
