A forduló slágermérkőzésének eleje sajnos nem a futballról szólt. A parádés hazai koreográfiára elég ötlettelenül válaszoltak a vendégdrukkerek, akik rögtön az első percekben füstbombákat gyújtottak és beizzították hanggránátjaikat. A hangosbemondó felszólítására sem hagyták abba a sportszerűtlen viselkedést, majd mikor a rohamrendőrök megjelentek a szektorukban, hogy kiszorítsák onnan őket, elkezdtek székeket dobálni feléjük. Nagyjából a 20. percig végül teljesen kiürült a vendégszektor. A pályán addig igazi nagy gólhelyzetet nem látott a csordultig megtelt DAC Aréna közönsége. Az első kapura lövésre tíz percet kellett várni, de Mucha résen volt Pačinda próbálkozásánál. Ezt követően is mi járattuk a labdát, nem engedtük kibontakozni a Slovant. A 24. percben viszont Priskin kerülhetett volna helyzetbe, végül csak szöglet lett a támadásból. Pár perc múlva már ismét a vendégkapu előtt zajlott a játék, Aluku lövése megpattant egy védőn, a helyzetet szabadrúgás követte, de sajnos ebből sem lett gólhelyzet. Mindenesetre az első fél órában aktívabbak voltunk ellenfelünknél. A 39. percben mégis a Slovan szerezhette volna meg a vezetést. Oršulának sikerült lefordulnia védőjéről, de Slávik útját állta a kapuba tartó labdának. Két perccel később kis híján összejött a csattanós válasz a pozsonyiak helyzetére: Ljubicic a tizenhatosban kapott egy remek labdát, melyet tétovázás nélkül durrantott a kapu felé. Csak az irányzékkal volt némi gond, mert a lövés fölé szállt. Ez volt a félidő legnagyobb helyzete, a csapatok gól nélküli döntetlennel vonultak az öltözőbe.  

A második 45 perc már nyugodtabb hangulatban kezdődött, de ez a nyugalom a játékra is jellemző volt, ugyanis egyik csapat sem rohamozott fejetlenül. A játékrész első öt percében a Slovan játékosai szinte át sem lépték a térfelünket, a labdát jóformán csak mi járattuk, ám igazán komoly helyzetet nem sikerült kialakítanunk. 7139 szurkoló folyamatos buzdítása mellett zajlott a játék, melynek során jobbára a mezőnyben pattogott a labda. A vendégek vezetőedzője a 65. percben unta meg az addig látottakat, ekkor kettős cserét végrehajtva igyekezett felrázni a játékot. A helyzetek azonban továbbra is várattak magukra. A 76. percben aztán mégis óriási hangrobbanásban tört ki az aréna, amikor Davis remek szabadrúgása találta meg Hukot, akinek kapura fejelt labdáját Mucha reflexmozdulattal hárította. Az eset szépséghibája, hogy a jelenet közben már lest fújt a játékvezető. A hátralévő negyed órában több sárgalapot is kénytelen volt előhúzni zsebéből a bíró, mindkét oldalra kiosztott egyet-kettőt. Mikor már szinte mindenki elkönyvelte az újabb gólnélküli döntetlent, jött a fantasztikus utolsó utáni perc. A baloldalon Davis végezhetett el egy szabadrúgást. A belőtt labdát Šafranko csúsztatta mesterien a kapu felé, a labda pedig a bal kapufáról pattant a gólvonal mögé – 1:0. A gólt követően szinte „felrobbant” a stadion, igazi eufórikus hangulat uralkodott, mindenki állva tapsolt, és a hangszálaival sem spórolt senki. A szurkolók hosszú perceken keresztül éltették a csapatot.

Öt év után ismét legyőztük hazai pályán a Slovant! A mérkőzés elején még az égszínkék „szurkolók” lelátói rendbontására irányult a figyelem, de miután a rendőrök kivezényelték őket a stadionból, ismét a focié lett a főszerep. Igazi taktikai játék folyt a pályán, ahol nagyon kevés teret hagyott egymásnak a két csapat. Mi ugyan többet birtokoltuk a labdát, de nehezen jutottunk helyzetbe. Aztán a ráadás utolsó pillanatában megtört a jég: Davis szabadrúgása után Šafranko fejéről repült a labda a hálóba. Az egy góllal megnyert jubileumi 50. DAC-Slovan rangadó után állva tapsoltak a nézők. Ez a siker egyben azt is jelenti, hogy 10 meccse vagyunk veretlenek a bajnokságban. Csapatunk legközelebb egy hét múlva, nagyszombaton lép pályára, amikor a Trencsén lát bennünket vendégül.

Edzői értékelés:                  

László Csaba (DAC): „Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az ellenfélnek a fair játékért. Nagyon sajnálom, hogy a Szlovák Kupa fináléjában idén nem találkozunk, a labdarúgásnak jót tenne, ha ilyen csapatok játszanák a kupadöntőt. Köszönöm a csapatnak a játékot, mert betartották az utasításaimat. Fantasztikus volt az utolsó perc, és nem is tudok most igazából a taktikáról beszélni, mert ezt a mérkőzést igazából az érzelmek uralták. A futball manifesztációja volt a mai összecsapás. Minden tiszteletem mellett úgy gondolom, hogy ma ezzel az egy góllal jobbak voltunk ellenfelünknél. Ősszel egy góllal kikaptunk, most viszont sikerült revansot vennünk, és kárpótoltuk a hihetetlen szurkolóinkat is. Ami pedig a lelátón történteket illeti: természetesen nem vagyok vak, láttam, mi zajlik az ellenfél szektorában. Az ilyen „szurkolóknak” semmi joguk számon kérni a csapat edzőjén a vereséget, mert ők maguk hagyták pácban a saját csapatukat.”    

Ivan Vukomanović (Slovan): „Nagyon érdekes játszmát láthattak ma a nézők. Nehéz két hét után léptünk ma pályára, két nehéz meccset követően érkeztünk Dunaszerdahelyre. Az első félidő nem hozott sok lehetőséget. A második játékrészben már többet szerettünk volna támadni, de nem adódott előttünk komoly gólszerzési lehetőség. A végén pedig ismét egy buta hibát vétettünk, melyet az ellenfél megbüntetett. Csalódottak vagyunk, de gratulálok az ellenfélnek a győzelemhez. Szép meccs volt, szép kulissza előtt.”