Hír

Radványi Miklós: Végre éreztem a csapat belső erejét

Radványi Miklós: Végre éreztem a csapat belső erejét

A-CSAPAT
|
Hír
| ke 30.9.2014, Nagy Krisztián
article_banner
article_banner

Szombat csapatunk mámoros estét szerzett szurkolóinak, a listavezető Trencsén elleni bajnokit kétgólos hátrányból megfordítva nyerte 3:2 arányban. A mérkőzésről Radványi edzővel beszélgettünk.

Miről beszéltetek Világi Oszkárral a meccs előtt?

„Megkérdezte, milyen állapotban van a csapat, és a Slovan elleni meccsen történt eseményekről beszélgettünk, emiatt is jött le a pályára.”

Biztosan örömmel nyitottad ki a hétfői újságokat.

„Újságot elvből nem olvasok, csak az interneten. Az edzőnek ki kell békülnie azzal, hogy a fociban egyszer fenn, egyszer lenn van. Tudom, hogy bár most dicsérnek minket, egy hét múlva jöhet egy pofon. És ugyanúgy aludtam, mint egy hete, csak mikor reggel kinyitottam a szemem, jobb érzés volt.”

A találkozó előtt azt nyilatkoztad, hogy megszakítjuk a trencséni veretlenségi sorozatot. Miből fakadt a meggyőződésed?

„Egy éve otthon 1:0-ra legyőztük a trencséni csapatot, és nem szeretnék senkit sem megsérteni, de a csapatunk akkori ereje homlokegyenest más volt. Egész héten láttam a csapaton, érezték, hogy a Slovan elleni meccset elrontották, és ezt helyre akarták hozni. Trencsén ideális ellenfél volt erre. Tudtuk, hogy a Trencsén futballozni szeretne, amit igazoltak is. Maga a mérkőzés azt mutatta, hogy jól fel voltunk rájuk készülve. Aktívan kezdtünk, az első tíz percben domináltunk, több lövési kísérletünk is volt, és azt játszottuk, amit megbeszéltünk, ami hatékony a Trencsén ellen.”

Az első félidő után azonban kétgólos hátrányban voltunk. Mi történt a félidei szünetben az öltözőben?

„Nem szeretem, amikor a játékosok lógatják a fejüket. Általában nem bírom, mikor az emberek negatívan gondolkodnak. Ezért elsősorban azt mondtam nekik, hogy fel a fejekkel. Másodsorban úgy éreztem, nem játszottunk rosszul, aktívak voltunk, sajnos kaptunk két öngólt. Bátorítottam a játékosokat, hogy játsszanak agresszívabban és próbálják mihamarabb szépíteni, mert általában azok a csapatok, akik gólt kapnak, idegessé válnak. Ellenkezőleg, akik pedig betalálnak, és ráadásul olyan csodálatos közönség áll mögöttük, mint a mienk, lábra kapnak, és a meccs teljesen máshogy is alakulhat.”

Számoltál azzal, hogy a Trencsén a végén elfáradhat a szerdai, Slovan elleni meccsük miatt?

„Tudjuk róluk, hogy az elejétől letámadnak, és ezt a tempót talán 65-70 percig bírják. Ennek valahol meg kell mutatkoznia. Ezért számoltam vele, hogy ha a hetvenedik percig sikerül gólt lőnünk, még bármi megtörténhet.”

Mik voltak azok a kulcsmomentumok, melyek a mi javunkra fordították a mérkőzés menetét?

„Több olyan faktor is volt. Černák pályára lépése után Brašeň középső középpályást játszott, és átálltunk a kétcsatáros játékra. Az első félidőben elveszítettük a párharcokat, egy lépéssel mögöttük voltunk. Ezért küldtünk a pályára több dinamikus játékost, és elkezdtünk labdákat szerezni. A fiatal Černák lendületet vitt a játékba, pár perccel később jött Roman Sabler, aki remek mérkőzést játszott, megtartotta a labdákat és veszélyes volt. De a döntő pillanat a szépítő gól volt. Végül több helyzetet alakítottunk ki, több szögletet rúgtunk, több lövésünk is volt, így senki sem mondhatja, hogy nem érdemeltünk győzelmet. Ha az egész mérkőzést nézzük, az első félidőben is aktívan játszottunk, de az ellenfél két gólt szerzett, és helyzeteket alakított ki. A második félidőben is voltak helyzeteik, ami abból fakadt, hogy kinyitottunk, és több terük volt. A nézőinknek ez egy hatalmas élmény lehetett, csodálatos befejezéssel.”

És neked?   

„Igen, nekem is. Ezek a legszebb meccsek, amikor 2:0-s hátrányban vagy, és a végén a csapat fordít. Éreztem a csapat erejét, és ennek látszania kell az önbizalmukon. Bízom benne, hogy most még jobban összetartanak, és az ősszel még ránk váró hét találkozón a lehető legtöbb pontot szerezzük. A második félidőben éreztem a csapat belső erejét, ami nagyon fontos. Valami hasonlót éreztem tavasszal Nagyszombatban, amikor az utolsó percben szereztünk győztes gólt.”

Miként értékeled azt a tényt, hogy mindhárom gólt védő szerezte?

„Jó dolog, ha a védők is betalálnak. Viszont azt gondolom, hogy mindhárom gólnál remek munkát végzett Roman Sabler is. A futball csapatjáték, együtt veszítünk, együtt győzünk. A védők nem csak azért vannak ott, hogy megakadályozzák a gólokat, hanem hogy szerezzenek is. Kornélt azért küldtem fel, mert az utolsó percekben minden mindegy alapon akartunk támadni, felívelt labdákkal. A levegőben nagyon erős, támadásban és védekezésben is, ennek köszönhetően lőttünk gólt.”

Roland Černák és Roman Sabler maradnak jolly jokerek, vagy bejátszották magukat a kezdőcsapatba?

„A fiatal játékosokkal érzéssel kell foglalkozni. Amikor Roman kezdett, nehezebb dolga volt az ellenfél védelmével. Ha később lép pályára, a védők már nem annyira agresszívek. És ez most is bejött, azt csinált velük, amit akart. Ha kezdett volna, lehet, hogy a 60. percben le kell lecserélem, és akkor nem használtam volna ki a képességeit. Az edző számára nagyon jó érzés, hogy vannak olyan játékosai, akik képesek új lendületet hozni. Ez érvényes Romanra és Rolandra is.”

Mit kell egy edzőnek tennie, hogy a csapat ne szálljon el és a következő meccsekre csak a pozitív dolgokat mentse át?

„A játékosokat megdicsértem, és rögtön mondtam, hogy maradjanak a földön. Az ilyen mérkőzésnek növelnie kell az önbizalmukat, és még jobban össze kéne kovácsolnia őket. Ha egy csapatnak van belső ereje, nagy dolgokra képes. Bízom benne, hogy már legközelebb Nagyszombatban bebizonyítjuk, hogy ez egy nagy győzelem volt, és képesek vagyunk előnyt kovácsolni belőle.”

Az utolsó három hazai mérkőzésünkön a bajnokság három legjobb csapatával mérkőztünk, és 5 pontot szereztünk Zsolna, Slovan és Trencsén ellen. Szombaton Nagyszombatban lépünk pályára, amely tavaly a harmadik helyen végzett. Mennyi szerzett ponttal lennél elégedett ezen a négy összecsapáson?

„Most már természetesen nyolccal. Képesek lettünk volna Slovant otthon legyőzni, akkor összesen 17 pont lenne. De a futballban a „ha” nem jöhet szóba. Mert ha két ponttal többet szereztünk volna Rózsahegyen, Aranyosmaróton, eggyel többet Szenyicén, akkor most elsők, vagy másodikak vagyunk. A realitásból kell kiindulnunk, és ahol most vagyunk, nagyon kiegyenlített a mezőny. Ezért jó, hogy hazai pályán képesek voltunk legyőzni a bajnokság egyik legjobb csapatát. Ennek pozitívan kell hatnia a játékosok önbizalmára.”

article_bannerarticle_banner