Maťo, a sérülésed miatti hosszú, több mint négyhónapos kényszerszünetet követően először a Somorja elleni szombati mérkőzésen futballoztál újra. Milyen érzésekkel léptél pályára?
„Egyrészt remek volt ismét focizni, mivel e miatt a pillanat miatt edzettem végig idáig, másik oldalról azonban keménynek is mondanám. Rengeteg inger ért, minden nagyon gyors volt és olyan érzés fogott el, mintha az agyam nem lenne képes az összeset feldolgozni. Néhányszor azon kaptam magam, hogy még nem tudtam, mihez kezdjek a labdával, így a megfelelő kiértékelés folyamata el fog tartani egy ideig. Örülök annak, hogy edzéssel és az éles helyzetek segítségével ez is egyre jobb lesz.”

Hogy ment a játék erőnléti szempontból?
„Nehezen. Kemény volt, boldog vagyok, hogy immár mögöttem van az első meccs. Egyrészt amiatt, hogy a felkészülés folyamatában vagyunk és rendkívül meleg volt, de a testnek is hozzá kell ismét szoknia az összes mozdulathoz. Természetesen a felkészülés alatt nem olyan hangulatban vágunk neki a találkozóknak, mint a bajnokság során. A bajnoki összecsapások előtt sem vagyunk teljesen kipihentek, de a heti terhelés mégiscsak a mérkőzésekhez van igazítva. Most, a felkészülés menete során a megterhelés az elsődleges.”

Mennyiben változtatott meg a négyhónapos időszak, amely során vállsérülés miatt kerültél a partvonalon kívülre?
„Áttekintést nyertem magáról az életről és a labdarúgó-pályafutásomról, hogy mennyire illékony és hogy semmit sem lehet előre betervezni. Az élet aztán olyan helyzetek elé állíthat, amelyekkel meg kell birkóznod. A pályafutásom rövid lesz, van még néhány évem, nem akarom elpazarolni az időmet. Szeretném kiaknázni a bennem rejlő lehetőségeket és élvezni a focit, amiről a múltban talán megfeledkeztem. Valahol olvastam egy idézetet, amely szerint akkor kezded el élni a második életedet, amikor rájössz, hogy csak egy életed van. Ezt én is felismertem.”

Miként zajlik eddig a felkészülés az új vezetőedző irányítása alatt és hogyan érzed magad a gyakorlások során?
„Jól, bár még mindig vannak bizonyos zavaró apróságok. Néha az edzéseken érzem a combközelítő izmomat, máskor a vádlimat, de a szakemberek is elmondták, hogy ez természetes, amikor a test szokja a megterhelést. Az első héten a labdával való játékra helyeztük a hangsúlyt, hogy többé-kevésbé ismét összecsiszolódjunk a társakkal és szokjuk magát a labdát is. Jelenleg a labdanélküli fázis van előtérben, ami magában foglalja a letámadás és a védekező folyamat szervezettségét. Ez abból a szempontból érdekes, hogy másképpen zajlanak a gyakorlások, az edzésfolyamat teljesen eltérő a múltban megszokottaktól. Ez eléggé nehéz, sok időt töltünk a pályán, többet, mint az előző edzőkkel. Ez azonban egy kellemes változás, legalább is, ami engem illet. A többiek nevében nem merném ezt kijelenteni, de mindenképpen érdekesen zajlanak a dolgok.”

A hétvégén jön a Duna-kupa, amelyen négy ország csapata képviselteti magát és érdekes ellenfelek érkeznek Dunaszerdahelyre. Mit vársz a tornáról?
„Főleg színvonalas mérkőzéseket. A Somorja elleni tapasztalat után azzal szintén tisztában vagyok, hogy az időjárás és az éppen zajló felkészülés miatt nem lesz egyszerű. Már kellőképpen készülünk rá erőnléti, de mentális szempontból is. Érdekes lesz, bízom benne, hogy a szurkolók is kilátogatnak majd buzdítani minket. Mindegyik összecsapást várom, főleg most, a hosszabb kényszerpihenőm után.”

Bár azt mondod, nem érdemes hosszútávú célokat felállítani, de mégiscsak: milyen idényt szeretnél zárni egyéni és csapatszinten?
„Már óvatosan állok a hasonló kérdésekhez. Még sok munka vár ránk, míg a tétmérkőzésekhez érünk. A kezdés valószínűleg nem lesz egyszerű, mindenki meg akarja mutatni magát, hiszen minden csapat minden játékosa várja már a pontvadászat nyitányát. Folyamatosan azt hangsúlyozom, hogy hosszú a bajnokság, tíz hónapig tart, így nem sprint, hanem inkább maratonfutás lesz. A sikereket nem a kezdeti szakaszban, hanem csak a végén kell elérni. A célom, hogy százszázalékosan felkészült legyek. Nem tudom, ez mikorra jön el, de azzal mindenképpen tisztában vagyok, hogy ha ez a cél lebeg majd a szemem előtt, az idény végén csapatként is sikereket ünnepelhetünk.”

A múlt hétvégén kisorsolták az ellenfelünket az UEFA Konferencia Ligában. Mit mondanál a leendő ellenfelekről? Vannak valamiféle tapasztalataid a bosnyák vagy a moldovai labdarúgással?
„A Plzeň csapatával a Sheriff Tiraspol ellen futballoztam, amely elég kellemetlen ellenfélnek bizonyult. Bosnyák gárdával még nem találkoztam, de amikor fiatal voltam, élőben láttam a válogatottjukat Szlovákiában. Balkáni nép, megvan a saját vérmérsékletük, semmiképpen sem fogják magukat könnyen megadni. Mindenképpen jó ellenfelekről van szó, még ha minőségibb csapatokat is kaphattunk volna. Az ellenfél neve semmit sem jelent, továbbra sem fogjuk tudni, mi vár ránk, még ha az edzői stáb ki is elemzi őket. Izgalmas lesz, már nagyon várjuk. Ez az egész klub és a játékosok számára az elvégzett munka jutalma, még ha ehhez a tavasz során nem is voltam képes hozzájárulni.”