Vasárnap a dunaszerdahelyi stadionban velem együtt tizenkétezer, a televízióképernyők előtt több százezer néző követte figyelemmel a DAC és a Slovan mérkőzését. A találkozó hű képet mutatott a szlovák élvonalbeli labdarúgásról. A nézők egyszerre három előadást figyelhettek: a játékvezetőét, az ifjabb Weissét, ugyanakkor a többi játékosét, akik az említett performanszok ellenére igyekeztek futballozni is. A nézők számára az első két előadás kéretlen volt, de át kellett szenvedniük magukat rajtuk, ingyen kapták.

A játékvezető teljesítményét közvetlenül a mérkőzés után a Szlovák Labdarúgó-szövetség (SZLSZ) Játékvezetői Bizottságának az elnöke is értékelte, ami abszurd, hiszen a bizottságnak csak csütörtökön kellett volna ezt megtennie, de amit ezúttal mondott az elnök úr, az tényleg egy igazi ínyencség volt. Úgy reagált, hogy mindannyian hibáztak, beleértve a játékvezetőket, akik a VAR-szobában (a játékvezető videóasszisztense) ültek. A megszólalását azonban nem azzal zárta, hogy mivel érzi a saját maga felelősségét is, lemond a funkciójából, de egy bolygó entellektüel nézőpontjával és gondolataival kijelentette, hogy a játékvezető mindkét csapat kárára tévedett. Ezzel arra akart célozni, hogy ilyen téren döntetlen volt a dolog. Ez az érvelés mindig akkor jön elő, ha a játékvezető a DAC kárára követ el számottevő hibákat és nem létezik olyan ember, aki képes lenne megmagyarázni neki, hogy ezt nem így kell számolni. Mindegyik hibának komoly hatása van a mérkőzés alakulására és ha ezek nem lennének, akkor a találkozó más irányt vett volna.

Hozzátenném, hogy az élvonalbeli játékvezetők többsége professzionális, ami azt jelenti, hogy játékvezetőként dolgozik, ezért nem jótékonykodó amatőrök társulatáról van szó. Teljesítményüket az elnök által vezetett Játékvezetői Bizottság értékeli és munkáltatói jogaikat is ők gyakorolják.

A másik gond a rasszizmus. Nincs olyan DAC-mérkőzés, amelyen ne szidnák a magyarokat. Gyalázó rigmusok egész sora létezik, ezek közül a leghíresebb a „bi a bi Maďara do hlavy” („üsd a magyar fejét”). Ez manapság már az összes stadionban hallható, mivel a SZLSZ, amely egyébként meghirdette a rasszizmus elleni harcát és a válogatott játékosok ennek jegyében meghajoltak a mérkőzések előtt, nem rasszizmusként, hanem a szlovákiai folklór részeként értékeli ezt a jelenséget. Egyébként ennek gyorsan véget lehetne vetni, csak egy határozott fellépés kellene, ahogy azt a többi ország is csinálta, amelyek kiűzték a rasszizmust a stadionokból. Egy éve a klub küldött egy nyilvános levelet a SZLSZ-nek ebben a témában, de vasárnap hallhattuk ennek eredményét.

Végezetül még egy rövidke megjegyzés. Dunaszerdahelyen azért járnak futballmérkőzésre az emberek, mert imádják és kitartanak, mivel bíznak abban, hogy ennek egyszer vége lesz. A többi stadionban már kevesebb a néző – nem azért, mert ne szeretnék a labdarúgást, csak már feladták a reményt.

Forrás: Hospodárske noviny napilap, 2023. május 11., 6. oldal. Az írás eredeti verziója a hnonline.sk portálon is megjelent.